Idetekerj.eu - Debrecen

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Tour de Strasbourg - Első rész - Pataki Péter írása

2010.július 19-augusztus 3.

Ezen a nyáron ismét összejött egy kis kirándulás! Bő két hét alatt 2000 km-t
bringáztam Ausztria, Németország és Svájc gyönyörű tájain, szép, történelmi
városokat érintve. A túránk fő célpontjai a Schwarzwald (Fekete-erdő) vidéke,
és a Duna forrása voltak, és végül, de nem utolsósorban
a franciaországi Strasbourg városa!


2010 tavasz.
Régi barátommal, Köteles Robival elhatározzuk, hogy a nyáron mindenképp összehozzuk a bringatúrát, ha törik, ha szakad. Az elmúlt évek többnapos túrái óta folyamatosan ott lebegett a szemünk előtt az újabb kirándulás ötlete, de Krakkó óta (2007) semmi komoly úton nem voltunk együtt, leszámítva a kissé balul sikerült linzi stoppos túrát. Épp ideje már, hogy kieszeljünk valami nagyszabású tervet!

2010 nyár eleje.
én: -...bla-bla, ki kéne találni lassan, hova is menjünk!
R.: -Menjünk a Fekete-erdőbe! Az nagyon szép, meglátod majd.
én: -Helyes :) Menjünk oda, az jó lesz. De ha már elmegyünk a Fekete-erdőbe, akkor van egy ötletem! :)
R.: -Na mondjad.
én: -A Fekete-erdőtől már nincs messze Franciaország. Ha már egyszer ott vagyunk, menjünk Strasbourgba!
R.: -Megbeszéltük!...


Szóval így kezdődött a dolog, megterveztem az útvonalat, egyeztettem ingyenszállások ügyében, az indulás előtti hetekben azért még volt némi izgalom...

én: -Na, van már bringád?
R.: -Még nem kaptam meg a pénzt, de amint megjön, irány a bringabolt!
én: -Jól van, mert a túra előtt kicsit kéne bringáznod, különben fájni fog...

Indulás előtt 1.5 héttel:

R.: -Megvan a bringa! :)
én: -Szuper! Mentél vele?
R.: -Aha, voltam kicsit a Bükkben. Teljesen jó, már megszoktam.
én: -Jól van, akkor szedd össze magad, aztán szólj ha van valami, és 18-án találkozunk Pesten.


A holdjáró, a túra után. 9 új matricával :)



Végre megvolt a gép, egy szép Merida monti, bár nem túragép (mint az én Kelly's-em) de a célnak megfelel. Már csak arra voltam kíváncsi, hogyan megyünk mi napi 120-130 kilométereket, mert én ugyan kellő formában vagyok, de ez az okos gyerek sportolt-e bármit is az elmúlt pár évben? A nagy túróst. Mindegy, bő 2 hét alatt bele fog jönni, úgyis addig hajtom, amíg le nem esik a bicajról...

2010.júl.18.
...egy havercsajjal lógok, míg Robi megérkezik a Keletibe, nagy sokára. Muszáj megvárni, mert a bringás táskája nálam van. Úristen ez az Edit nem normális! 31 óra alatt körbefutja a Balatont. Kickbox-ra jár. De ez semmi, legújabban a víz alatti rögbire van rákattanva... Vele voltam pár éve a Magyar Vándor 105 teljesítménytúrán. Szörnyű élmény volt, zombiként botorkáltam be a budaörsi célba. Utólag azért jó érzés tölt el, ha rágondolok :) Na de ennyit erről, minek koptassa az ember a talpát, mikor kerékpárral is mehet? Végre befut Robi, messziről vigyorog, nagy büszkén mutatja a gépet, tényleg király a keró! Táska fel, cuccokat bepakol, aztán megyek is tesómhoz, gyerünk aludni, mert az első nap húzós lesz. Nem kis várakozással nézünk elébe a túrának! Ezidáig a legnagyobb út, amibe valaha belevágtunk!



2010.júl.19.hétfő. Hegyeshalom-St.Pölten, 147 km

Reggel 6:00-kor indul a bécsi vonat a Keletiből, Kelenföldön beszállok, szerencsére nagy bringaszállító kocsi van, tele kerókkal. Robival elfoglalunk egy irányítófülke-félét, rálátunk a bringákra, és nem kell vegyülni a tömeggel. Jön két idősebb arc, kicsit beszélgetünk, nagy csapat iskolásgyereket visznek a Duna-menti útra, ezért van többtucat bicó a kocsiban. Persze majd mi figyelünk a gépekre, nem kell aggódni, dehát ők nincsenek igazán felpakolva, autós kísérettel kirándulnak. Jól elhülyéskedünk, 8 órakor megérkezünk Hegyeshalom álls-ra. Egykét fotó, és cipőt felvesz, mert fúj a szél, szandálban lefagy a lábam. Bringára fel, órát nulláz, és ezzel "hivatalosan" is kezdetét veszi a túra!

Irdatlan pofaszélben tesszük meg az első kilométereket, aztán jön egy traktor, beállunk, és kényelmesen haladunk a határig, ahol nagy bután megállok a pénzváltónál, mert elmulasztottam eurót váltani. Persze felesleges, elszállt valutaárakkal dolgoznak itt, gyerünk tovább. Kegyetlen szembeszél fúj, szépek ezek a szélerőművek, de most nem nagyon tudunk örülni nekik! Itt-ott már bringaút is van, látszik hogy ez már Ausztria, még ha nem is a legszebb része. Egypár kihaltnak tűnő Heuriger áll az út mellett, dehát korán van még, meg aztán nincs is szezonja az újbornak. Az autósok előzékenysége is rögtön feltűnik, hű de jó, itt már emberszámba veszik a kerékpárost! Bruck an der Leitha városkában megállunk egy kis tízóraira, főleg hogy a magammal hozott barackot sürgősen meg kell enni, mielőtt gyümölcslévé alakul. Schwadorf és Himberg felé vesszük az irányt, közben nem győzzük számolni a szélerőműveket, annyi van. Csinálunk pár fényképet, a bringaút egész közel visz el mellettük, piszok magasak, és egy rakás figyelmeztető tábla jelzi, hogy télen kb. 200 m távolságot kell tartani a tornyoktól, mert a lapátokról lehulló jégdarabok életveszélyesek lehetnek. Unalmas a táj, enyhén dombos, teljesen megművelt földek, nulla látnivaló. Illetve valami mégis akad: a repülők. Schwechat közelsége miatt egész alacsonyan szállnak el felettünk a gépek, el is gondolkozunk rajta, milyen már, hogy nekünk egy hét, mire Franciaországba érünk, repülővel meg alig 2 óra. Vajon mit gondolnak rólunk odafenn? Látunk még egy papírsárkányt, iszonyú hosszú madzagon repül, olyan mintha le lenne kötve valahol, alig mozdul. Némi kaját tankolunk egy boltban, utána kicsit eltévesztjük az utat, aztán beérünk Bécs egyik elővárosába, de kissé tanácstalanok vagyunk, merre is kéne menni, úgyhogy nézünk egy GPS-t Robi telefonján, hátha. Tudtam, hogy ez kritikus rész, nyomtattam Google térképet, de nem elég részletesen. Végül egy kis kérdezősködés után (rém segítőkészek a sógorok) ráleltünk a helyes útra, Laab im Walde felé.

Itt már Robinak kezdenek gondjai támadni, nem véletlen, ez már a jó Wienerwald, a terep enyhén szólva hepehupás, remek edzőterep, fel is tűnnek az országútisok. Megállunk pihenni egy falu szélén, szerencsére itt a temető, tudunk vizet tankolni. Ahogy Szirmai Gábor, a neves kortárs afrikautazó írja: "A kerékpáros a világ bármely részén a temetőket megkülönböztetett gonddal figyeli, mert víznyerő-, és szálláshelynek alkalmasak." Mármost ez utóbbit inkább hanyagoljuk, de az út során mi is jópárszor tankoltunk temetőkben, ahol mindig van vízcsap. Továbbmenve a Wienerwaldsee melletti bringaúton kerekeztünk, a helyi nyugdíjasok is kinn voltak, kutyát sétáltatni, kerózni, vagy... görkorizni! Nem semmi :) Párszor meg kellett állnunk, Robi szívta a fogát, dehát nem lehet leereszteni, még nem értünk be a célba. Neulengbach vára felé tartva már kezdett lemenni a nap, és bizony elég sötét volt már, mire feltűnt St.Pölten, na végre. 8 és fél órát voltunk nyeregben. Michaela, a szállásadónk szólt, hogy meleg kaját akarunk, együnk a városban, úgyhogy ettünk egy pizzát, jutalomképpen :) A pizzériás arc megmutatta egy térképen, merre van az előre, és pár perc alatt ott is voltunk Michaelánál, épp szülinapja volt, hoztunk neki egy üveg bikavért! Rém kedves csaj, egy dologra kell figyelni, hogy itt a puszilkodást balról kezdik, nem jobbról :) Itt volt még pár barátja, sajnos süti nem volt, csak boroztunk, meg beszélgettünk. Michaela szociális munkás, bevándorlóknak segít a beilleszkedésben, meg ilyesmi. Dél-Amerikában is önkénteskedett, persze ez náluk nem jelent olyan zsebbenyúlást mint nálunk. Az egyik sráccal hosszan beszélgettünk a sziklamászásról, szóval jól telt az este. Elég korrekt a pecó, hihetetlen hogy Michaela egymaga lakik benne. Van egy szőnyege, amin egy fiktív várostérkép van, és mindenféle különböző nyelvűek az utcanevek, magyarul az "Anker köz" van rajta, bár ez nem igazán ősmagyar. A bringák is elfértek, 2.emelet, de legalább nem kell a csomagokkal bajlódni. Az egyik szobában kaptunk egy kétszemélyes ágyat, gyors zuhany, hálózsák elő, aztán alvás, mert reggel 8-kor M. megy a melóba, és nekünk is kelnünk kell.


Szélerőművek a sógoroknál


A st.pölteni városháza



2010.júl.20.kedd. St.Pölten-Melk-Linz, 143 km

Nagyszerűen aludtunk, reggel Michaela előírásszerűen felkeltett, mert ha rajtunk múlik, lustálkodtunk volna :) Együtt reggeliztünk, egy kis mézes kenyeret toltam, kaptunk teát, kávét, csak ez a béna véletlen beleöntötte a kávét a mézesüvegbe, pedig valójában a kávéba akart mézet tenni :) Michaela adott egy tippet: a közelben van egypár tó, ahol klasszul lehet fürdeni, ő is sokat jár oda. Megköszöntük, de az átlagsebességünk ismeretében nyilvánvaló volt a döntés, miszerint a belvárosban teszünk egy kört, veszünk vmi kaját, aztán irány Linz. Elbúcsúztunk Michaelától, begurultunk a főtérre, megcsodáltuk a városházát, és a környék érdekesebb házait. Van egy érdekes ház, ami kék mintás porcelán tányérokkal van dekorálva, és egy püspök szobra is díszíti. Hát ennyit St.Pöltenről, ami Nyíregyháza testvérvárosa és NÖ tartományi fővárosa. A NÖ az Niederösterreich, vagyis Alsó-Ausztria. Melk felé haladva kezdenek szaporodni a túrabringások, egy idősebb trióval le is állunk kicsit beszélgetni. Jó látni, milyen aktívak erre az emberek, 50 körüli nők is lelkesen keróznak, szimpatikus ez a hozzáállás. Valamelyik faluban látom, hogy megy előttünk egy traktor, elkezdtem üldözni, enyhe lejtőn 50-nel küzdöttem, mire felértem, de csak egy büdös szarkaparó traktor volt :)

Az 1-es számú Wiener Bundesstrassén nyomjuk, elég meleg van, kenjük is a naptejet, főleg Robi, aki előző nap jól leégett, mert ugyan felhős volt az ég, de az UV ellen véd? Az ellen nem véd :) A túra egyik nagy pillanata, mikor végre megpillantjuk a melki apátságot! Már nagyon vártam! A Világörökség részeként számon tartott, mai napig működő, csodaszép kolostor, a Stift Melk, a barokk építészet, sőt: a Hochbarock mesterműve! El vagyunk ájulva. Véletlen különválunk, de aztán úgyis találkozunk a belvárosba. Egy idősebb bringással beszélgetek kicsit, azt hittem magyarok, azért szólítottam meg, de csak a Schwinn-Csepel bicaj tévesztett meg. Nagy társasággal kerekeznek a Duna mellett, mutat is egy térképet a Donauradweg-ről, na ilyen nekünk nincs, de anélkül is nagyjából megtaláljuk, merre folyik a Duna :)

Felmegyünk az apátsághoz, leparkoljuk a bringákat, és körbesétálunk az ingyenesen megtekinthető részeken. A kertnek egy kis szelete látogatható belépő nélkül, be lehet menni a főpapi udvarra, és a templomból is eleget látunk, mert az oldalbejáraton belépve ugyan el vagyunk zárva a főhajótól, de innen is megcsodálható a lényeg. A díszítettség nem ismer határokat, arany-vörösmárvány minden, igazán szép. Ez a hely megér egy külön túrát! A Wikipédia kimerítően ír róla. A látvánnyal eltelve legurulunk a bringaútra, és nyomjuk tovább. A Donauradwegen gurulunk, a folyó jobb partján, nagyon kellemes, a táj gyönyörű, igazán élvezzük a kerekezést, nem kell erőlködni, csak a többi túrázó kerülgetésére odafigyelni :) Nagyon népszerű ez az út, különösképpen ez a szakasz, illetve a Melk és Krems közötti, ami a wachaui kultúrtájon halad keresztül. A kerékpáros turizmus Mekkája! Ybbs-be futunk be, ami szép kisváros, és van egy külön nevezetessége: a Fahrradmuseum :) Sajnos pont zárva találjuk, de a "kirakatot" nézegetve kiderül, hogy legfőképp az osztrák kerékpáros életről illetve a helyi kerékpáriparról szól a kiállítás. Plusz pont, hogy a bejárat előtt van egy "Self service" depó, acélsodronyra kötve az összes fontos szerszám itt van, ha éppen bringát akarsz szerelni. A múzeum cégére meg egy fél bicaj a kapu fölött :)

Kicsit kavargunk, hogy megtaláljuk a "zöld jelzést", ami a Donauradweg-et mutatja, aztán nyomulunk tovább. Itt látjuk az első dunai erőművet. Ahogy haladunk tovább, rengeteg kastélyt, templomot látunk, főleg a túlparton, ahol hegyesebb a terep. Főleg a greinburgi kastély érdemel említést, dehát mi pont a másik oldalon kerekeztünk, így csak távolról csodáltuk meg. Az egyik helyen elnéztük az utat, és bementünk valami sáros földútra, de átvergődtünk valahogy. Utána megint egy nagyon gyatra útra kerültünk, de milyen jó, hogy itt van egy kőgát, a tetején lehet bringázni, kb. 70 centi széles, de sima! A végét persze egy nagy kő zárja el, emelgetni kell a bringákat, de végre normális útra érünk. Mauthausen környékén valami gyártelepeken kell átvergődni, aztán a következő erőműnél átmegyünk a másik oldalra, és innen már mondhatni egyenes út visz Linzbe. Sok az országútis, ez a szakasz jól belátható, biztonságosan lehet rakni, nem is viccelnek, egy kisebb gruppetto jön szembe, de minket is leelőznek jópáran. Egy montis csávó mögé beállok anslusszba, 35-36 körül csapatja, nézi hogy mit akarok, de aztán nem kötekedik, persze úgy illene, hogy megkérdezem, beállhatok-e mögé, dehát inkább kerüljük el az értetlenkedést, látja hogy jövök, megy mint a gép, a pedált nyomja, nem a féket :) Robinak az ilyen ritmusváltás már nem megy, kicsit elkészült, de megvárom. A görkorisok mellett a görsíelők is itt edzenek, én meg a nordic walking mintájára feltaláltam a nordic cycling-ot: lényeg hogy felegyenesedsz a nyeregben, és a lábbal ellentétes ütemben a karok is mozognak. Bot nem kell :)

Linz ipari negyede felől közelítjük meg a várost, a túlparton látjuk a vasműveket, teherkikötőt, miegyebet, szerencsére a baloldal kellemes, a folyó mellett kellemes parkjellegű övezet húzódik egészen a városközpontig. Ez a linziek pihenőhelye, nagyon korrekt, de mi meg sem állunk az Ars Electronica Centerig, ahol Robi lefekszik a lépcsőre, annyira készen van. Nagy nehezen feltápászkodik, ma is bő 7 órát tekertünk, megérdemeljük a Kasekrainer-t a Warmer Hans-nál! A kolbászsütő néni mit sem fogyott, amióta nem láttuk :) Utána leülünk a téren, megeszünk egy fagylaltot. Verának, a linzi szállásadónknak már írtam sms-t, de nem reagált, hát akkor menjünk, hátha otthon van. A belváros közelében lakik egy fiataloknak fenntartott Wohnheim-ben, de most csak ketten vannak ott, ő meg Ursula (Ursi), aki alig nőtt ki a középsuliból, és állandóan csak a telefonját nyomkodja. Vera az jó fej, multimédiás cuccokat tanul, 3D-t is. Főzünk tésztát valami szósszal, meg beszélgetünk zenéről, filmekről, egyebekről. Ez a Vera NiN rajongó, de kiskorában még Offspring fan volt :) Mondom neki, hogy osztrák előadókat hallgassunk, de az nem nagyon van a gépen (Apple, persze). Még JJ Capone sincs..:( Iszunk egy Stiegl-t, ami Vera szerint a legjobb :) Mondjuk elég jó, amellett könnyen iható sör, szóval olyan Soproni kategória, szerintem. Jól elvagyunk, aztán lassan kezd késő lenni, hálózsák ki, eléggé egy féreglyuk a szobánk, 3x3 méter sincs. De a zuhany korrekt, és vannak tisztálkodószerek, ami jó, mert én a tusfürdőmet valahol elhagyhattam, legalábbis sehol nem lelem. A bringák kinn maradnak a kertben, a szomszéd kutya vigyáz rájuk :)


Melk


Gáton bringázunk


A Duna Linznél



2010.júl.21. Linz-Passau, 100 km

Reggel Vera még előttünk lelépett, de nem sokat lustálkodtunk, bringa felpakol, kutyázunk egy kicsit, veszünk kaját, és irány a város. A Herrenstrassén megálltunk a kedvenc boltjaink előtt, aztán még egy kör a főtéren, néztem egy matricát a bicajra, és szevasztok, irány a festői Passau! A Duna völgye itt sem kevésbé gyönyörű, de Ottensheimnél elnézünk valamit, úgyhogy csinálunk egy kis rövidítést a dombokon keresztül, de jó ez, mert Bergheimben látunk egy nagyon szép épületet, amiről kiderül, hogy lányiskola: kis kastély, mellette park, nagyon rendben van. Errefelé láttunk először a gyalog/biciklis zebra mellett kapaszkodót a villanyoszlopon, nagyon bringásbarát ötlet. Aschachnál megyünk át a jobbpartra, és tankolunk egy közkútnál, egypár barack befigyel, aztán nyomjuk tovább. Jópár S-kanyar van a Dunán, de nagyon kellemes a bringaút, erdős részen haladunk a fák alatt, így nem forr fel az agyvizünk. Schlögennél megállunk kicsit, ez a népszerű hajóskirándulások egyik kikötője. Éppen valami reklámanyagot fényképeznek, egy csaj meg egy fickó makulátlan outdoor-cuccban fotózkodik kerékpáron. Igen, ők a szalonképesebbek :)

A táj Passauig nem különleges, de nagyon kellemes, csupa erdő veszi körül a folyót, néha jön egy-egy szép hajó, a bringaút ragyogó minőségű, jólesik tekerni. A jochensteini erőműnél már elérjük a német határszakaszt, de egyelőre maradunk az osztrák oldalon. Itt állunk egy félórát, mert Robinak fontos telefont kell intéznie, kiadott némi melót albérletbe, és a srác kicsit megszorult, muszáj elmagyarázni neki pár dolgot. Gurulunk tovább, Pyrawang után látunk egy régi várat magasan az út felett a hegyoldalban, milyen jó, hogy Robi lemaradt, és megálltam nézegetni. És máris itt a német határ, 17 órakor megérkezünk Passauba. 3 folyó találkozik itt, a Duna, az Inn és az Ilz. A Mária-hídon megállunk fotózni, aztán irány a belváros, leállunk a Domplatzon, és megnézzük a St.Stephan dómot, szép, de egyelőre a melki apátság hatása alatt vagyunk, tehát ez a szépség nem megrázó :) Kicsit gurulunk a városban, eszünk egy fagyit, aztán veszünk egy kis kaját, tésztát és szószt is vacsorára.

Kicsit bénázunk, de aztán megtaláljuk Isabel házát, ő az akinél ma alszunk. Egy régi házban laknak vagy 8-an, igazi hippitanya, nagyon otthonos :) Becuccolunk az egyik kisszobába (itt van a mosogatógép is), aztán zuhany, főzés, jó fej Isabel, mert ad hagymát, meg paradicsomszószt, plusz tésztákat is főzünk, így tudunk 6-an is vacsorázni. A ház fantasztikus, tele van régi dolgokkal, errefelé is megy a bolhapiac, onnan származik egy rakás dolog. Van itt aki színészkedik (Ron), van aki politikát tanul (Theresa), vagy bizniszt (Nadja), Isabel meg éppen kínaiul tanul, meg van egy bolgár lakótársuk is, aki épp nem volt itt, de épp ezért ki volt akasztva róla egy festmény, kiköpött Ferenczi Gyuri :) Sakkbuzi, volt egy szuvenír a 2010-es VB döntőről, dehát Topalov csak második lett. Isabelékkel megvacsizunk, aztán 4-esben kimegyek a városba 3 csajjal, iszunk egy sört (helyi sör, Innstadt városrészben vagyunk), és kisétálunk a 3 folyó találkozási pontjáig. Ez itt épp Passau Beach, mert az áradás után finom homok maradt a parton, és ezen a részen meghagyták, itt szoktak bulit rendezni, most is volt valami. A lányok szeretik Passaut, amúgy Kölnből meg Heidelbergből jöttek, Theresa meg valami kisebb helyről, de azért említ vmi nevezetességet. Felmerül a kérdés, hogy miképp dönti el az ember, hol lakjon, de nincs okos válasz. Viszont Isabel rosszallóan nyilatkozik a templomokról, mert az egyházi adók miatt egy csomó paraszt szenvedett, és a szegényektől beszedett sarcból tudtak olyan szép templomokat emelni. Ebben lehet valami, én azért szeretem a szép épületeket, meg aztán manapság is milyen adóterhek vannak már? Csak kicsit gyatrább dolgokat építenek, mint régen. Amúgy van itt egy Löwenbrauerei Passauban, de a kék Löwenbrau nem innen való. Az Innstadt Hellest isszuk, ez helyi sör az Innstadt Brauerei-ből. A nyelvekről is beszélgetünk, állítólag a kínai nem is olyan nehéz. A magyar, na az igen :) Isabelnek is hoztam egy Eger brosúrát, ajándék gyanánt, na meg kicsit reklámozom a várost külföldön :) Hazasétálunk, fogmosás, és jóéjszakát.


Passau, a három folyó városa (ez itt az Inn)



2010.júl.22. Passau-Regensburg, 133 km

Isabellel reggeliztünk, bár nagyon bágyadt volt, de azért jó fej, kérdezett Egerről is mert megnézte a brosúrát. Elbúcsúztunk a "kommunától" (ők nem így hívják, persze mert ez mást jelent :)), és körbegurultunk a 3 folyó találkozása felé. A promenádon kiscsajok sétáltak előttünk, mire Robi megszólalt: "-Nem is olyan rég még az ilyen kiscsajokra izgultam.. mondjuk csak egy pár éve volt.." Mire a kiscsajok hátrafordultak, hogy Sziasztok! :))) Vicces volt, valami kiránduláson voltak, gondolom utána ők is jót röhögtek, mi legalábbis majd bep*sáltunk a nevetéstől :) Áttértünk a folyó baloldalára, Vilshofenig itt mentünk, közben láttunk egy szélerőmű gyárat, meg egy kis repteret. A bringaúton majdnem megtámadt egy hattyú, féltünk is, a kishattyúkat védte, aki arra bringázott, arra ráijesztett. Aztán eltávolodtunk a Dunától, mert annyira kanyarog, hogy Regensburgig legalább 20 km-rel kéne többet menni, ha a folyót követjük. Iszonyú meleg nap volt, égtünk mint a karácsonyfa, ez a környék mezőgazdasági terület, erdő legalábbis nincs. Megálltunk egy boltnál, kajáltunk, Robi telefonált egy hosszút, aztán Plattling városban belefutottunk egy középkori piactér jellegű rendezvénybe, még épp nem kezdődött el, de már kipakoltak, fel is próbáltunk egy középkori sisakot :) A 8-as főúton mentünk, tikkasztó volt a hőség, egy temetőnél tankoltunk, meg kicsit behúzódtunk az árnyékba. Straubingban megálltunk egy italdiszkontnál, aztán kínlódtunk tovább. Errefelé nem a szélerőmű a divat, hanem a napelem-farm. Ami nem krumpliföld, vagy kukorica, az napelemmel beültetett föld, illetve a házakon is sűrűn láttunk ilyen cellákat. A bringát is napelemmel kellett volna hajtani, de úgy hogy árnyékoljon!

Nagy nehezen beértünk Regensburgba, beszéltem Franze-val, hogy hol találkozzunk. A templom előtt várt Franzi, vékony, de irtó csinos csaj, nagyon csipázom :) Mentünk hozzá, egy régi emeletes házban lakik, felvittük a bringákat, hippitanya ez, de a szolidabb fajtából. Vannak itt bolhapiacos dolgok, meg egypár vicces dolog, pl. légylövő pisztoly, meg lekonyuló gyertyák, meg ilyesmi. Fürcsi, aztán segítek főzni, tésztát eszünk cukkinis tejfölös zöldséges mártással, plusz paradicsom, mozzarella mellé, nagyon finom! F. gyerekekkel foglalkozik, tanárnak készül, svédül is tanul, mert megy ki egy félévre. Kapunk almalevet is, amit a szüleinek az egyik szomszédja készít. Kicsit beszélünk a nyelvekről, mert hogy ki merre járt (Bordó, Páris), aztán kisétálunk a városba. Itt van a legrégebbi kőhíd a Dunán, a Steinerne Brücke. Az egyik házon van egy nagy Dávid és Góliát festmény. F. megmutatja a régi piros lámpás házat is, de akkoriban még nem volt piros lámpa, ezért maga a ház piros. Az egész belváros nagyon jó állapotban van, persze Világörökség. Elsétálunk a régi zsidónegyed felé, megcsodáljuk a dómot, aztán véletlen találunk egy ukulele boltot, aminek UkuleleLand a neve. Este késő van, de a tulaj véletlen pont feltűnik, és kinyitja nekünk a boltot. Csak ukulele, hawaii ing, ukulele kotta, meg ilyesmi van a boltban. Mekkora hely! A boss kezünkbe nyomott egy-egy ukulelét, és megmutatott pár akkordot, aztán belekezdett valami hawaii nótába, végülis ketten játszottuk, Robi valamit herflizett rá, aztán meg felvett egy kis videót a műsorról, nagyon nagy volt :) Utána a boss megmutatta a villany-ukulelét, ami egy metál cucc, nagyon durva, kipróbáltuk. Baromira élveztük az egészet, aztán mikor befejeztük, mindhárman kaptunk egy-egy kis füzetkét bibliai idézetekkel, persze németül, mert isteni küldetésen van az emberünk, ukulelével terjeszti az igét. Megköszöntük az élményt, Franzinak is, dehát ő csak szerénykedett, hogy nem is ismerte ezt a boltot, az egész véletlenül jött össze. Hát így legyen szerencsénk máskor is :)

Ezekután elmentünk az Apotheke nevű bárba, ami onnan kapta a nevét, hogy régen gyógyszertár volt a helyén, és nem vették le a feliratot. Jó hely, normális rock-jellegű zene szól, és az extra, hogy kis vödrökben héjas mogyoró van kipakolva, amiből szabadon lehet markolni, és a szabály az, hogy a földre kell dobálni a héját. Jól elvoltunk, ittunk egy Eichhofener-t, ami helyi sör, 3-4 fajtája is van. Elbeszélgettünk, aztán mentünk volna át egy másik helyre, de esett az eső, így felmentünk a pecóba esernyőért, de ott ragadtunk, ittunk még egypár sört (Kupfer - réz színű sör), meg snapszot (ezt is valami ismerős termelte, málnából főzték). Előkerült egy gityó, felhangoltam, és máris remek slágereket tudtunk játszani, mint pl. a "Bolygó kapitánya" (Oláh Tibi szerzeménye), meg saját műveimet, aztán egy kis blúzos valamit herflivel, aztán meg előszedtek egy daloskönyvet (közben megjött F. lakótársa) és eljátszottuk a "Leaving on a jet plane" c. nótát, nagyon hamisan, de nagyon élveztük! Utána még a "Tears in Heaven"-t is játszottuk, mert azt még tudom is nagyjából..:) Magyarul is kellett tanítanunk dolgokat, úgyhogy tanítottunk egypár hasznos kifejezést, mint "Egészségedre", meg "Ez csodálatos", stb. Jól elvoltunk, kb. fél 2-ig, aztán kaptam egy matracot, Robi meg a kanapét, és villany leó. F. meghagyta, hogy reggel ébresszük fel, mert magától nem fog tudni felkelni.


UkuleleLand :)


Regensburg



2010.júl.23. Regensburg-Augsburg, 121 km, egy kis csalással

Reggel kicsit összerámoltunk, aztán óvatosan bekopogtam F. szobájába, nehogy felébredjen, majd belopakodtam (van egy galéria, ott az alvóhely), megragadtam a gitárt, és elkezdtem játszani az ébresztőt :) Először csak két akkordot játszottam, aztán mikor F. elkezdtett motoszkálni, énekeltem egy kis szöveget, amit előtte jól kitaláltam ("Liebe Franze, bla-bla-bla..."). Erre megjelent fejjel lefelé a galéria szélén, aztán nagy nehezen lekászálódott, mire kis fáziskéséssel elhagytam a szobát. Utána reggeliztünk egy kis műzlit (én mindig gyümölcslével eszem, amit senki nem ért), aztán még körbesétáltunk a városban: megnéztük a régi kőhidat, a dómot, végül érzékeny búcsút vettünk Franzitól, és elindultunk a Duna mellett Augsburg felé. Kicsit esett az eső, de nem volt vészes. Szép sziklás részeken haladtunk (egy helyen nagy emléktábla is van a sziklába építve, meg két kőből faragott oroszlán, vajon mi lehet?), néhány murvás "montis" szakasz is volt a bringaúton, az ilyet is nagyon élveztük, csapattuk szépen, aztán Bad Abbach városkában megálltunk egy kis gyümölcsöt venni. Közben kitaláltunk Deák Bill-ről egy nótát a Csókkirály dallamára, "Blűzkirály" címmel, jól elhülyültünk. Kelheim felé haladva áttértünk a baloldalra (bár menetirány szerint meg jobb), és a várost elhagyva jól eltévedtünk: rámentünk valami turisaösvényre, amit gyalogosoknak találtak ki. Nem is volt ezzel baj, gyönyörű, soha nem látott szépségű része ez a Dunának, nagyon élveztük. Sétahajókázáshoz is népszerű rész. Viszont addig-addig haladtunk, még elértük az ösvény végét, és kisült, hogy ez zsákutca, egy hatalmas szikla zárja el az utat, innen csak csónakkal lehet továbbmenni. Gyönyörű rész, fotóztunk, kavicsokat gyűjtöttünk, kacsáztunk, szóval jól elvoltunk. Egy pedigré-reklám kutya pancsolt a vízben, és az összes kavicsot el akarta kapni, vigyázni kellett, nehogy pofán dobjuk. Belejöttünk a kacsázásba, bő félórát biztos eltöltöttünk ezen a szép helyen, aztán kénytelen visszamentünk Kelheimbe. Volt egy építmény, nem vágtuk, micsoda, de az Internet a barátom: ez a jellegzetes emlékmű a Befreiungshalle amit a napóleoni háborúkban aratott győzelmek emlékére emeltek.

Mivel az időnk kanyarodott, úgy okoskodtunk, majd a 16-os úton haladva felesleges kitérők nélkül végre jó ütemben haladunk majd Augsburg felé. Az időjárás csúnyán keresztülhúzta a számításainkat! Rondán beborult, és iszonyú módon elkezdett ömleni az eső. Az út pedig átváltott gyorsforgalmi útba, ahol végképp nem szabad kerékpározni, de hiába dudáltak le az útról, nem nagyon tudtunk mit tenni, aztán megálltunk egy felüljáró alatt, belőttük hol vagyunk, és nyomtuk tovább. Úgy okoskodtunk, a 300-as útig kihúzzuk, onnan talán nem olyan durva. Féltünk is rendesen a nagy kamionok miatt, de szerencsésen kihúztuk az elágig. Geisenfeld felé egész normális volt az út, 1-1 egy sáv oda-vissza, mérsékelt forgalom, erdős szakaszok, és marha sok komlóültetvény. Ezek itt térdig járnak komlóban, dehát Bajorországban vagyunk, ez így van rendjén. Geisenfeldben megálltunk egy pékség jellegű helyen, ettünk pár croissant-t, Robi valami salátát is tolt, aztán gurultunk tovább. A 300-as út egy idő után átváltott gyorsforgalmi útba, szóval megint szívtunk. Közben erősen sötétedett, és a napi célpont még több mint 70 km-re volt, ami a mi tempónkkal nem 2 óra, de nem is 3. Nagy bölcsen úgy döntöttem, hogy irány Ingolstadt, és vonatozunk egyet, mást nem tehetünk. Miközben a 4sávoson nyomtuk, a jardok is elmagyarázták, hogy ez autópálya, biciklizni nem szabad, mert veszélyes. Úgy tettünk, mintha nem értenénk németül, hogy egy kicsit ők is kínlódjanak :)

Lényeg hogy levezényeltek a főútról, késő este az esőben kóvályogni amúgysem lett volna értelme, Robi meg készen volt, megmacskásodott a lába, bőrigázott, reszketett a hidegtől, mint a fene. Szóval Karlskron felé kanyarodtunk, és egyenesen az ingolstadti vasútállsra mentünk. Ez a város elég érdektelennek látszott egyébként. Súlyos eurókat dobáltam az automatába, és bő órát ücsörögtünk, mire megjött a vonat. Robi alig tudott felszállni, mellé nyakig sáros volt. Kábé egy órát utaztunk, jól esett kicsit pihenni. Ezen a vonaton volt olyan asztalka, amire kis városka van rajzolva, hogy a gyerekek tudjanak rajta kisautóval játszani. Ült ott egy arc, kissé flegmán nézett maga elé. Aztán amikor Robi felvette az esőkabátját (átlátszó poncsó) a széldzsekije ALÁ (mondván, jobban melegít), annyira elkezdtem röhögni, hogy a fickó is felvidult, alig bírta visszatartani ő is a röhögést :) Mikor leszállt, láttuk, hogyan nevetgél magában :) Augsburgban Steffihez mentünk, de a lakótársa Anja jött ki elénk, aranyos volt, szerencsére bringával tolta, persze az eső esett, de kb.10 perc alatt ott voltunk a pecónál, nem messze a főtértől. Lecuccoltunk, vizes cuccok le, aztán fürcsi (tök vicces színes rajzos ülőke volt a klotyón), és gyorsan összeismerkedtünk a társasággal, épp valami buliba készültek. Steffi viszonylag normális, valami cégnél PR-os, Anja viszonylag nem gáz, de a többiek iszonyú hülyék voltak, Anna és Maxi a két ostoba lány (Robi: "Annyira hülye a csaj, hogy az agyrágó bogár éhenhalna benne...), meg volt egypár srác is a nyálas fajtából. Egy borzasztó snapszot iszogattak, aminek Bärwurz a neve, és pocsék zöldségleves íze van. Kajánk nem volt, de Steffi felajánlott némi tésztát, kecsöppel és parmezánnal. Volt egy üveg normális szósz is, de azt nagyon féltette. Mekkora sóher! Persze ő is kapott Eger brosúrát, de nem érdemelte meg. Próbált jófej lenni, de kicsit kényszeredetten beszélgettünk. Aztán valami klubba ment a társulat, hívtak hogy menjünk. Robi mozdulni sem bírt, én udvariasságból elmentem. A legjobb ruhámat vettem fel, szandál, zöld 3/4-es nadrág, padlizsán hosszú felső. Steffivel kicsit később mentünk mint a többiek, aztán mikor odaérünk, szól, hogy így nem fognak beengedni. Jó fej vagy, gondoltam magamban. Azért beengedtek, miután levették a sarcot. Benn nagy volt már a nyomor, a DJ-k őrült hangosan játszottak agyatlan zenéket, persze, nem az én világom. Különben nem volt rossz a hely. Megittunk egy valamit, lötyögtünk egy kicsit, aztán szevasztok. Teljesen értelmetlen este volt, de szerencsére jó nagy hangzavar volt, így nem nagyon tudtunk beszélgetni :) Irány haza, egy lyukszobát kaptunk, légmatraccal, Robi már aludt mire visszaértünk. Reggelre leeresztett a matraca :)


Wanderweg a Duna mellett


A Duna egyik legszebb szakasza


Cicázunk a kutyával



FOLYT.KÖV.

 

Hozzászólások 

 
+1 #1 Molnár Csaba Zsolt 2010-11-19 11:38
Peti, remek beszámolót írtál, kíváncsian várom a folytatást...
 

Partnereink

Chili Sport Debrecen


Systematica Kft. - Hörmann


Vozzy Kerékpár és Snowboard


FitZone Spinning


Bike Polo Debrecen


Finish Line Sportiroda


Györgyi Gábor bringás oldalai


gabitrial.hu Extrém Sport Csapat