Idetekerj.eu - Debrecen

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

II. KOLOZSVÁRI TÚRA - Beszámoló - 2011. május 21-22.

Molnár Csabi képei

Hegedüs Gyula képei

Darts képei

Kocsár Laci képei

TOVÁBBI KÉPEK FELTÖLTÉSE FOLYAMATBAN!

Az eredeti TÚRAKIÍRÁS itt olvasható.

Nagy II. Zoli barátunk tavaly egymaga teljesítette a Debrecen-Kolozsvár-Debrecen túrát (odafele egy darabon Zsugyó Árpi és Balogh Doktor Úr is elkísérték, nem is kis darabon!), idén hála az égnek szép számmal gyűltünk össze, hogy közösen induljunk el erre a "kis" hétvégi kirándulásra!

 


2011. május 21. szombat, reggel 7 óra. A Nagytemplom előtti téren sosem látott mennyiségben gyülekeznek a Hörmann mezesek :) Az idei túra résztvevői, a Fegyencjárat (Nagy II. Zoli, Vilmányi Tomi, Nagy Kálmán, Ónodi Peti), Hegedűs Gyula bá, Hegedűs Csabi, Molnár Csabi, Ludman Viktor, Zsíros Robi, Monoki Robi, Bereczki Józsi, Pataki Peti, és nem utolsósorban a Doktor Úr, Balogh Zoli, valamint barátnője Mariann, aki volt olyan kedves, és elvállalta az autós kíséretet (ezúton is köszönjük Neki!). Rajtuk kívül ismerősök, barátok, a bringás társaságból Csire Sanyi, Kocsár Laci, és állandó fotóriporterünk Darts is itt vannak, némi pakolászás és megbeszélés után készül egy hivatalos fotó a Napló részére, majd fél 8-kor indulás!

Az időre nem lehet panasz, ragyogó napsütésben haladunk a határ felé, egy darabon elkísérnek minket Darts, Csire Sanyi, egy "ismeretlen bringás srác", és Lengyel Laci is becsatlakozik útközben. Pocsajnál rövid 2betűs kitérőt teszünk (hogy lehet ezt szalonképesen? :)), majd Biharkeresztes felé folytatjuk az utat, beszélgetős stílusban. Ártándnál búcsút intünk a díszkíséretnek, köszi Mindenkinek, aki elkísért!
Nagyváradon megállunk egy pénzváltónál, és megtekintjük a "látnivalókat", Monoki Robinak köszönhetően a szókincsünk is új kifejezéssel gazdagodik :) (Ezeket majd az aranyköpések rovatba gyűjtjük:)) Közben a kísérőkocsi kicsit elkavar, addig a város utáni benzinkútnál vizet tankolunk, végül egy parkolóban futunk megint össze Mariannal. Frissítés után azonnal indulunk, de alig egy kilométer múlva apró incidens borzolja a kedélyeket: Kálmán bukfencezik be az árokba! Izgalomra semmi ok, mikor látta, hogy nem tudja kivédeni a bukást, lemegy az útról, és a puha fűbe érkezve máris felkel, hála Istennek semmi baja. A forgalom élénk, de néhány idiótától eltekintve nem zavaró, sőt, sokan integetnek, tülkölnek a csapatot biztatva! Az emberek kedvesek, hangosan biztatnak, hujjognak, ez a figyelem jólesik, jókedvűen tekerünk tovább. Közben mi is belejövünk az üvöltözésbe, már jó értelemben, a helyieket köszöntjük ily módon :)

A következő megálló  Élesd, friss vizet tankolunk a kulacsokba. Innen már csak 30 km a Király-hágó, ami a túra legkomolyabb  emelkedője. Egy kis lazítás után nekiindulunk, amíg lehet párban haladunk, az emelkedőhöz érkezve pedig ki-ki saját tempójában küzd meg a heggyel, az élen Vili, Zsíros Robi, és Nagy2, természetesen. A tetőn ismét frissítünk, az idő kicsit túl jó, bágyasztó melegben  jöttünk felfelé, a hideg víz jólesik. Viktornak technikai gondjai akadnak, később kénytelen kerékpárt cserélni, majd beszállni a kísérőautóba. Szerencsére nem sok technikai jellegű gondunk akad egyébként, Vili kap valahol egy defektet, de gyorsan megoldja. A Király-hágó után a kilátás már minőségi, hegyes-völgyes vidéken haladunk. Bánffyhunyadig tart a következő szakasz, ez a település egyszerűen fantasztikus, a félig kész "paloták" lenyűgöző látványt nyújtanak. A körösfői emelkedő megmászása után élmény legurulni, van aki 70 fölött ereszti a gépet, az út eléggé rendben van, és ahogy esteledik, a forgalom is mérsékeltebb.

És végre feltűnik Kolozsvár, egyenesen a főtérre sietünk, ahol a Mátyás-szobor megkoszorúzásával, fényképezéssel töltjük az időt. A főtér szép, bár ráférne egy felújítás, de a Mátyás-szobrot nem érheti kritika, gyönyörű alkotás! Van itt látnivaló (minden értelemben), benézünk a Szent Mihány-templomba, majd Mátyás szülőháza előtt is készítünk egy fotót. A belváros macskaköves utcái nagyon hangulatosak, és hát van látnivaló, forgatjuk a fejünket, Robi (Zs.) meg is fogadja, hogy ide hamarosan újra eljön :) A magyar színház mellett még megállunk egy pár percre, majd a folyóparton haladva visszatérünk a főútra, és elkerekezünk Magyarlónára, itt szállunk meg a Iulia nevű remek panzióban. Kemény nap volt! Zuhany után lassan előkerülnek a sörök, Gyula bá természetesen Unicummal is készült :) A háziak kedvesek, rövid úton tálalják a vacsorát, csorbaleves az első fogás, ami egy finom húsgombócos leves. Utána mititei következik, ami elvileg 3féle húsból gyúrt fasírt féle, hozzá sültkrumpli és mustár, kenyér, majd aki a repeták után még tud enni, az kalácsot is kap. Közben előkerülnek a borok is, a fárasztó nap után is jókedvűen fejezzük be a vacsorát, majd Zoli ismerősének, Timónak a vezetésével megnézzük a helyi imaházat, amit a közösség sajátkezűleg emelt. Szépen megcsinálták. Ezután visszasétálunk a szállásra, egy kis beszélgetésre még van idő, de kezd késő lenni, és másnap is kerékpározni fogunk kicsinyt, így hát hamar nyugovóra térünk.

2011. május 22. vasárnap, reggel 6 óra. Az éjszaka van aki jól aludt, van aki kevésbé, de legalább erős reggelivel indul a nap: tükörtojás, felvágottak, sajt, dzsem, kalács, tea kerül az asztalra, és a helyi jellegű kenyér, igyekszünk jóllakni, bár Józsinak valamiért nincs étvágya. Molnár Csabival megszívtuk, már 5-kor felkeltünk, mert a telefonja automatikusan átállt a helyi időszámításra... Csabi mint a csapat mechanikusa kicsit megszereli Viktor gépét, szerencsére nem is akad már több probléma a nap során. 7 után nem sokkal elkészülünk, elbúcsúzunk a helyiektől, és hazafelé indulunk. Útravalóul kaptunk egy kosár banánt, Balogh Zoli meg is jegyzi, hogy kissé már úgy érzi magát, mintha Afrikában lenne :) Egy biztos: a második nap végére jópáran megutálják a banánt meg a kókuszrudat :) A reggeli órákban még nincs őrült meleg, jól haladunk. A körösfői hegyen összevárunk, Vilma hátramarad sereghajtónak, de igyekszünk minél inkább együtt maradni.

Bánffyhunyadon megállunk a benzinkútnál, egy kis frissítés jól jön a Király-hágó előtt. A felfelé van akinek kifejezetten jólesik, Zoli megrakja, Viktor meg én is jó tempóban teljesítjük, Molnár Csabi előtt hajszálnyival érve fel a tetőre. A többiek együtt maradnak, a csúcson egy kis hidegvizes frissítés a kútnál, pár falat banán, miegyéb, és mehet a lefelé, a fáradság jól megérdemelt gyümölcse a száguldás, de csak okosan persze. Élesden van találkozónk a Kocsár Laci, Csire Sanyi, Barna, Czine Tomi, Kádár, és nagy Nagy Gyula féle társasággal, várunk rájuk jó negyedórát, de egyébként is hosszabb pihenőt tartunk. Az Aegon-os gárda aztán előrerohan, de Kocsár Laci meg Sanyi velünk jönnek. A vezetést már nem mindenki vállalja, de komoly gond nincs, megfelelően gazdálkodik az erejével a társaság. Nagyvárad után lassan elérjük a határt, az ellenőrzés gyors, és nem alapos, de ez senkit nem zavar. Berettyóújfalu felé megyünk, bár hosszabb, de jobb az út. A magyar oldalon becsatlakozik Szegedi Sanyi és Darts barátunk is, akik külön-külön elénk jöttek, így a napi 120-130-at ők is letekerik! Enyhén pofaszélben tesszük meg a hazafelé vezető út végét, és két nap bringázás után, kb. 460 kilométert megtéve újra feltűnik a Debrecen tábla! De a nap drámája csak most jön...

 

Józsi, aki már reggel is étvágytalan volt, a város határába érve teljesen eléhezik, a Mikepércsi úti felüljáró előtt pedig beleáll a lábába a görcs, Vili és Viktor gyorsan rendberakják, Mariann visszajön az autóval, de aztán a srácok lelket öntenek belé, már csak 2 km, ezt ki kell bírni! A Burgundia-Kossuth kereszteződésnél megismétlődik a közjáték! De minden jól alakul, Józsi hősiesen viseli a szenvedést, közösen gurulunk be a Nagytemplom elé, ahol megismételjük a Kolozsváron is eljátszott "tedd-rá-szevasztok-és-kiabáljuk-egyszerre-hogy-Debrecen!!!" figurát, a fotósok fotóznak, elégedetten sorakozunk fel a csoportképhez!

 

Nagyszerű túra volt, és szép teljesítmény! Bízunk benne, hogy mindenki pozitív élményekkel tért haza, és jövőre közösen megismételjük ezt a túrát! Ezúton is gratulálunk Mindenkinek, és köszönjük a segítséget mindazoknak, akik hozzájárultak a kirándulás sikeréhez!

(PP)

 

Hozzászólások 

 
#6 knoch laszlo 2011-05-25 21:00
http://www.youtube.com/watch?v=xjLFdMSR-WY
 
 
#5 Pataki Péter 2011-05-25 19:05
Egyetértek Viktorral :)
Mindenki hozta a formáját, és maximálisan kivette a részét a túrából! Mindannyian számíthattunk egymásra, és ez alatt a két nap alatt szépen összekovácsolódott a társaság! Legalábbis merem remélni!
De azért én azt gondolom, hogy addig kell ütni a vasat amíg meleg, és időről időre új túrákat szervezni, hadd erősödjön a csapatszellem. Már van is pár ötletem, amit hamarosan meg fogok osztani Veletek.

A kolozsvári túra bizonyos szempontból nekem is rekord volt, ilyen távokat még nem tekertem 1 nap alatt! És azt a nagyszerű érzést, ami Kolozsvár főterén fogott el, nem tudom leírni, de szerintem Ti is hasonlóképp éreztetek, közel 230 km után, Mátyás király lovasszobra előtt! Emlékezetes pillanatok voltak!

Köszi mindenkinek.
 
 
#4 Ludman Viktor 2011-05-25 18:01
Nagyon élveztem a túrát (bár nekem az eleje tortúra volt inkább). Örülök, hogy ennyien voltunk és jobban is megismertük egymást. Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, akit megismerhettem és segítette a túra hangulatossá tételét. Elsők között a Zoliknak, hogy ez az egész létrejött és lebonyolódott (Mariannal együtt), az összes Petinek és Robinak a piszokjó hangulatért, a Csabáknak a szerelésért és a stílustanulmányért, Gyulabácsinak, mert ő a KIRÁLY és példakép előttem, Kálmánnak, hogy egyáltalán ott lehettem, az összes kisérőnek aki lelket öntött belénk, Józsinak a harcosnak, az összes "jónőnek" akiket láttunk, és végül de nem utolsó sorban Vilmányi a la borzasztónak, aki mindvégig pozitívnál pozitívabb csalódást okozott számomra azokkal az értékekkel, amit a túrán képviselt, mindenkiben tartotta a lelket és a humort, egy igazi gentleman, aki mindenben a jót látta, önzetlenül viselkedett, és aki a túra végén egy mezei banánnal szarrá lőtte az egész bagázst....:)
köszönöm mindenkinek...
v.
 
 
#3 Dr. Balogh Zoltán 2011-05-25 15:31
Nekem életem legnagyobb túrája volt. Bár az utat becsukott szemmel is ismertem, hisz 15 éve két éven keresztül ingáztam(stoppal, nem bringával) Várad-Kolozsvár között mégis új volt az élmény. Amikor 35-40-el tekertünk egy bojban Bánfihunyadrol a Királyhágóra néha lemaradtam Mariannával megbeszélni hogy kisérjen, olyan szép látvány volt a csapat mintha a Giro egy szakaszánat látnám tévében. Már most elképzelem ahogy az unokámnak megmutatom a videót ahogy Vilmányi Tomit kamion után stégerel felfele a királyhágón és hogy locsoltuk egymást menet közben a kulacsbol a nagy melegben.
 
 
#2 Nagy ll. Zoltán 2011-05-25 13:32
Köszönjük Péternek a beszámolót!

GRATULÁLOK MINDEN RÉSZTVEVŐNEK!

Köszönet: -Mariannéknak a "kocsis" biztosításért, ami fontos volt a sikerhez

- Istennek a jó időért, meg hogy megőrzött bennünket az úton.

- vendéglátóinknak a kifogástalan ellátásért.

- Árpinak a tarcsi kerekekért,

-Vozzynak a tartókért

- azoknak kik elkísértek, akik elénk jöttek, és azoknak is kik szurkoltak nekünk

Szép teljesítmény, és maradandó emlék mindannyiunk számára.

Jövőre újra, ugyan itt!
 
 
#1 Kocsár László 2011-05-23 17:41
Mindenki úgy megreccsent, hogy hozzászólni sem tud! :lol:
 

Partnereink

Chili Sport Debrecen


Systematica Kft. - Hörmann


Vozzy Kerékpár és Snowboard


FitZone Spinning


Bike Polo Debrecen


Finish Line Sportiroda


Györgyi Gábor bringás oldalai


gabitrial.hu Extrém Sport Csapat