Idetekerj.eu - Debrecen

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Giro 2011 női szemmel - Király Dia élménybeszámolója + FOTÓK

 

FÉNYKÉPGALÉRIA: KATT IDE!

 

2011. 05. 18.

Szerda reggel. Minden összepakolva, már csak néhány apróság és kezdődhet a nagy utazás! Napok óta Giro lázban égtünk és a tv előtt ülve el sem hittük, hogy néhány nap és mi is ott szurkolhatunk a versenyzőknek. Csomagok bepakolva, kerékpárok  a tartón, néhány nagyon fontos dolog mint pótbelső, patentszem és minden amit egy kerékpáros ilyenkor becsomagol. Mert tudjuk, ezek nélkül nem indulunk el. Vagy ha eddig nem tudtuk, akkor ezt most egy életre megjegyeztük. Nevetés

Elindultunk.  Hárman mentünk, Molnár Zoli, Szabó Peti és Király Dia.

Az első estét Szombathelyen töltöttük Horváth Lacinál (a debreceniek biztosan ismerik). Gyors kipakolás és egy kis ismerkedés a várossal, persze csak egy finom vacsora után. Már ott kezdtünk ráhangolódni a következő napokra, mert egy olasz étteremben vacsoráztunk. Beszélgetés, élménybeszámoló és a következő napok tervezése. Megbeszéltük, hogy másnap együtt megyünk az ausztriai szállásra.

 

2011. 05. 19.

Csütörtök reggel indulás Ausztriába. Laci mesélte, hogy egy nagyon szép tónál dolgozott és szeretné ha megállnánk és körbetekernénk. Csak 27 km az még jól is fog esni a sok utazás után. Kora délután megérkeztünk az Ossiacher-See-hez. Leparkoltunk, egy gyors öltözködés és elindultunk a kis közel 30 km-es túránkra. Már az elején gyanús volt a dolog, hogy itt nem lesz minden olyan egyszerű, mint ahogy azt mi elképzeltük. Laci feltűnően nézegette a hegyeket, majd felvetette, hogy  mi lenne, ha tennénk bele egy kis szintet? Gondoltuk, hogy abból baj nem lehet. De lett! A fiúknak nem de én, mint egy szem lány aki síkon nőtt fel megszenvedtem a hegyet. 12 km az út a csúcsra és van benne 1300m szint. Akárhogy is nézem, az 10%-os átlag. Én kb. 200 méterenként mondtam azt, hogy nem bírom, nem tudom megcsinálni. De a végén sikerült és feljutottunk. De ez csak az én részemről volt kérdés, hogy meg tudom e csinálni. De ahogy a mellékelt fotók is bizonyítják teljes létszámban felértünk. Kb. 1900 méteren voltunk és még foltokban találtunk havat is. Vigyor Lefelé már egy kicsit könnyebb volt de ez is csak a fiúknak. Sajnos én még nem nagyon mertem engedni le e hegyről, de nem is volt ez baj. A fiúk folyamatosan elkezdtek defektelni. Már a végén nem csak belsőt cseréltek, hanem kereket is. A rövid kis túra olyan hosszúra sikerült, hogy attól féltünk, hogy nem fognak minket fogadni a szálláson és az még autóval közel 2 óra. Egy kis idegeskedés után egy gyors telefon és minden rendben volt. 23 óra körül megérkeztünk Kötschachba. A panzióban nagyon kedvesek voltak, elfogyasztottuk az első osztrák vacsoránkat – természetesen Wiener Schnitzel mit Kartoffel- és hulla fáradtan irány az ágy.

 

 

2011. 05. 20. Spilimbergo-Grossglockner

A szállásunktól néhány km-re volt egy 3. kategóriás hegyi időmérő kapu. Úgy döntöttünk, ott várjuk meg a versenyzőket. Kötschach területén volt egy frissítő zóna, azt sem lett volna rossz látni de dönteni kellett és úgy gondolom a legjobban tettük, hogy feltekertünk a tervek szerint. Megnéztük, hogy hol lehet majd a legtöbbet látni és fotózni. Hamarosan meg is találtuk a helyünket, már csak várakoztunk. Megjelentek az árus autók ahol mindent meg lehetett találni, tapsoló kezeket, pólót,  karkötőt, zoknit, stb. Természetesen mi is vásároltunk néhány apróságot, aminek később még nagy szerepe volt. Megjelentek a támogatók autói, a tv, a rádió… Hamarosan bemondták, hogy 16 szökevény van. Akkor már tudtuk, hogy hamarosan jönnek!

Sorban gurultak el előttünk először a szökevények, utána pedig jött a főmezőny. Gyorsan suhantak, de egy-egy ismerős arcot így is sikerült kiszúrni. És még valamit kiszúrtunk. Az egyik versenyző eldobta a kulacsát. Tudom, hogy ez nem nagy dolog, de én mindennél jobban örültem. Egy Farnese Vini kulacs! A versenyzők hamar elmentek, úgy döntöttünk még mi is megyünk egy kicsit így elindultunk utánuk. Csak sajnos néhány perc elteltével egyre rosszabb lett az idő és Petivel úgy döntöttünk, hogy visszafordulunk, mert én nem fogok tudni megint hegyet mászni. Zoli addigra már a hegy lábánál volt, de tudtuk, hogy  hamar visszafordul. Így is lett csak közben elkezdett esni az eső. Nem is eső volt az hanem jég. Nem volt nagy élmény úgy tekerni. De arra még volt menet közben erő, hogy az eldobált kulacsokat figyeljük. Sikerült is begyűjteni még néhányat. Az első településen már annyira esett az eső, hogy megálltunk és egy kis bódé alá menekültünk, és figyeltük a szörnyű jégesőt. Zoli közben megérkezett, de mint a szél, úgy suhant el mellettünk.  Így ő hamarabb ért a szállásra. Kicsit csendesedett az eső és mi is elindultunk. Bőrig ázva értünk a panzióba de készülődni kellett, mert indultunk Lienzbe. Egy gyors zuhany után már indultunk is. És milyen jól tettük! Az úton már a parkolókban láttuk a csapatok autóit. Az első a Lampre és a Sky volt. Megálltunk egy kicsit nézelődtünk majd indultunk tovább. Lienzben szerettük volna felderíteni a terepet, mert tudtuk, hogy onnan indul másnap a mezőny. Leparkoltunk és ott is csapatautókba botlottunk. Na itt kezdődik az „árulós autóból” vásárolt póló szerepe. Indulás előtt úgy gondoltam, hogy bedobom talán aláírja valaki. Nézegettük a szebbnél szebb kerékpárokat, ott volt a Movistar autója és néztük, hogy hogyan szervízelik és tisztítják a kerékpárokat. Majd megjelent egy autó kiszállt belőle egy versenyző és tudtam, hogy most, vagy soha ha aláírást szeretnék akkor lépni kell. Nagyon bátortalanul tettem meg az első lépéseket, de a fiúk biztatására odamentem. Sajnos nem az angol volt a választott nyelven a suliban, így csak bizakodni tudtam, hogy tudni fogja, mit szeretnék egy rózsaszín pólóval és egy filctollal és egy fülig érő izgatott mosollyal. De tudta. Vigyor Megkaptam az első aláírásomat. Megkönnyítette a dolgomat az aláírással együtt egy rajtszámot is odabiggyesztett így tudom, hogy Lastras Garcia Pablo adta az elsőt.

Ezután megnéztük, hogy honnan indul a mezőny, majd egy vacsora után indultunk vissza a szállásra, mert ott várt minket – vagy a vacsorát Vigyor Laci aki sok érdekeset mesélt a napjáról, mert ő nem csak nézelődni jött hanem indult azon az amatőr versenyen ami a mezőny előtt indult fel a Grossglocknerre! Gratula!

 

 

2011. 05. 21. Lienz-Monte Zoncolan

Reggeli után indulás a már felderített terepre Lienzbe! A Laci meze és a Giro d’Italia póló a táskában. Azonnal láttuk, hogy hol fog indulni a mezőny így odamentünk. Szépen elhelyezkedtünk, de a fiúk megneszeltek valamit. Felderítették a terepet és visszajöttek, mert megtalálták a „helyünket”. Kicsit aggódtam, hogy kiállok a sorból de bíztam bennük. Alig értünk oda lassan kezdtek kigurulni a versenyzők. Bátorság hiányában egy alkoholos filccel a kezemben, a mezben és a Giro-s pólóval széles mosollyal kissé bátortalanul megszereztem a következő aláírásokat: Michele Scarponi, Arroyo Duran David, Cataldo Darilo, Deignan Philiph, Cazaux Pierre, Machado Tiago, Giovanni Visconti…  És a versenyzők csak jöttek és jottek. De nem csak Ők most már a csapatok autója is. Pont akkor, amikor feltűnt a „rózsaszín mez”. Tudtam, hogy ha valakit szeretnék megállítani, akkor az Alberto Contador. Egy gyors rögtönzés és már ott is voltam mellette és nagyon kedvesen megállt aláírta a mezt és a pólót is.

 

Nagyon kedvesek voltak a szervezők, a versenyzők és a csapatok segítői is. Újabb kulacsok, országútis sapkák boldog tulajdonosai lettünk. (Sky, RadioShack)

Sajnos nagyon hamar elindultak, így mi is mentünk a cél felé, ami nem volt más, mint a Monte Zoncolan. A hegy lábán már le is állítottak minket, mert kb. 20 percenként autóbusz indult a hegyre így mi is azzal mentünk. Kb. 20 percig tartott az út de ez a hegy még így is borzasztó meredek volt. Bele sem merek gondolni, hogy milyen lehetett a versenyzőknek akik a meredekebb oldalon közelítettek a csúcsra. Megérkezett a busz, de akkor még a befutó távoli volt, oda sílifttel tudtunk csak felmenni. Gyönyörű volt a kilátás! Sikerült a cél előtt 10 méterrel megállni és várni a versenyzőket. Már 15 perccel korábban olaszul hallgattuk a közvetítést és nagy izgalmak közepette megérkeztek. 1. Igor Anton, 2. Alberto Contador, 3. Vincenzo Nibali, 4. Michele Scarponi, 5. Denis Menchov . És ekkor leszakadt az ég. Hirtelen olyan hideg lett, hogy látszott a leheletünk és szakadt a jégeső. De hamar beértek a többiek is. Ekkor kaptam egy frissítő csomagot az egyik autóból,  így kiderült a nagy titok, hogy mit esznek a versenyzők! 3 müzli, energiazselék és két nagyon finom lekváros sütemény  és egy kis rúd marcipán. Vigyor

 

 

Sajnos a rossz idő miatt a síliftet lezárták így az óriási tömeg a meredek sípályán indult le a buszhoz. Az eső esett, a talaj nagyon csúszott és izomlázra nem nagyon esett jól senkinek a kb. 2km-es „gyalogtúra”. De leértünk és a következő busszal már el is indultunk az autó felé. Este élményekkel teli napok után elfogyasztottuk Ausztriában az utolsó olasz vacsoránkat és hulla fáradtan zuhantunk az ágyba.

Másnap már sajnos indultunk haza de felejthetetlen élményekkel és emlékekkel térhettünk haza. Szerintem a fiúk nevében is mondhatom, hogy mindannyian nagyon szívesen elutaznánk újra bármelyik európai körversenyre. És reméljük, hogy még lesz is rá lehetőségünk.

 

Reméljük a kis beszámolónkkal felkeltettük mások érdeklődését is, és egyszer Ti is részesültök ebben a fantasztikus élményben!

Dia, Peti, Zoli


 

Hozzászólások 

 
#2 Nagy ll. Zoltán 2011-12-09 07:40
Úgy látom Diának mindenki szívesen adott aláírást!

Szép és örök élmény marad...
 
 
#1 Pataki Péter 2011-12-06 09:11
Hát úgylátom ez nagyon klassz kis túra volt! :-)
 

Partnereink

Chili Sport Debrecen


Systematica Kft. - Hörmann


Vozzy Kerékpár és Snowboard


FitZone Spinning


Bike Polo Debrecen


Finish Line Sportiroda


Györgyi Gábor bringás oldalai


gabitrial.hu Extrém Sport Csapat