Idetekerj.eu - Debrecen

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Egy kis elmélet, hogy igaz legyen: ép testben ép lélek!

edzés

Kedves sportbarátok!

Éppen a tesi vizsgámra készülve, olyan tételek tanulásával töltöttem az időmet, mely úgy gondolom, hogy mások számára is érdekes lehet. Ugyanis jó pár fogalom a helyére kerülhet és az edzésen zajló feladatok végrehajtásának helyességére is választ kapunk.
Fogadjátok így kommentár nélkül. Aki pedig jártas ezen elvek terén, az ne is olvassa tovább!   (NZ)

 

v\:* {behavior:url(#default#VML);} o\:* {behavior:url(#default#VML);} w\:* {behavior:url(#default#VML);} .shape {behavior:url(#default#VML);}

Normal 0 false 21 false false false HU X-NONE X-NONE /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}

11.

A motoros képességek fogalma, csoportosítása, kölcsönhatásuk

A motoros képességek jelölésére más kifejezéseket is használunk. Például: sportmotoros tulajdonságok, alapvető mozgástulajdonságok, mozgásképességek, motoros igénybevételi formák. Ha a motoros képességeket sporttevékenységgel kapcsolatban említik, sportképességek kifejezést használnak.

A testi teljesítőképesség szerkezeti összetevőiként említjük a következőket:

a motoros képességek (kondicionális, koordinációs képességek és mozgékonyság), mozgáskészségek (alapvető- és sportkészségek),

kölcsönhatások:

- motoros képességek között,

- mozgáskészségek között,

- motoros képességek és mozgáskészségek között.

A motoros képességek valamely meghatározott mozgásos cselekvés (teljesítmény) végrehajtásának feltételeiként foghatók fel, amelyek visszavezethetők velünk született illetve tanult összetevőkre.

1.Kondicionális képességek,

2.Koordinációs képességek, valamint

3. Izületi mozgékonyság (hajlékonyság).

A képességeket személyiség összetevőkként kell értelmeznünk.

Elismerjük szociális meghatározottságukat, iskolai nevelő-oktató funkcióját, személyiségfejlesztő hatásukat a testnevelésben.

A motoros képességek azon csoportját, amelyet főként energetikai tényezők határoznak meg, kondicionális képességeknek nevezzük.


Ebbe a csoportba

az erő,

a gyorsaság és

az állóképesség tartozik.

· A kondicionális képességek fejlesztésének céljai:

· a munkabírás növelése,

· a regenerációs időtartam lerövidítése,

· az energiaraktárak feltöltésének elősegítése,

· az ideg-izomműködés javítása,

· az alapvető mozgáskészségek, sportági és képességfejlesztő technikák végrehajtási feltételeinek biztosítása.

· A képességfejlesztésnél figyelembe kell venni a testi képességek fejlődésének érzékeny fázisait. Bizonyos időszakokban a szervezet érzékenyen reagál a bizonyos fejlesztő ingerekre, ami azt jelenti, hogy a mozgásteljesítmény, illetve a vele kapcsolatos képesség „hátterében” lévő szervek abban a fejlődési periódusban erőteljesen fejlődnek.

· A motoros képességfejlesztés nem korlátozódhat a testnevelési órára. Az élettani tények szerint csak akkor lehet hatékony, ha heti 2-3 sportfoglalkozáson való részvétellel egészül ki.

· A motoros képességek fejlesztése a készségtanulással összhangban valósulhat meg.

· A motoros képességeket a komplex képességfejlesztés ajánlott foglakoztatási keretei között, és módszertani kívánalmai szerint kell megvalósítani.

12.

Az állóképesség és fejlesztése

· Állóképességen a szervezetnek azt a tulajdonságát értjük, amellyel hosszan tartó, viszonylag erős iramú, ellenállású terheléseknél mozgósítja a végrehajtáshoz szükséges energiát.

· A növekvő nehézségek ellenére egy ideig megtarthatja a korábbi intenzitást, de csak akarati erőfeszítések árán. Ezt az állapotot a kompenzált fáradtság fázisának lehet nevezni.

· Ha a munka folytatódik, akkor a fokozott akarati erőfeszítések ellenére is csökken a munka intenzitása. Ezt az állapotot a dekompenzált fáradtság fázisának nevezzük.

Az állóképesség függ:

· keringés-légzésműködés szintjétől,

· az anyagcsere folyamatok szintjétől,

· az idegrendszer energiamozgósító működésétől,

· a mozgáskoordináció tökéletességétől,

· motivációs, pszichikai tényezőktől, azaz a tevékenységet megelőző és kísérő lelki folyamatoktól, elsősorban a tűrőképességtől,

· a rendelkezésre álló energiák gazdaságos felhasználásától, a koordinációtól,

· a mozgatórendszer, főként az izomzat minőségétől,

· a szervezet normális működési feltételeinek fenntartásától, például felmelegedés, lehűlés, folyadékveszteség stb. esetén.


Alap-állóképességgel jelöljük a szervezet ellenállását a hosszan tartó terhelésekkel szemben. Valamennyi állóképességi jellegű sporttevékenységnek (evezés, úszás, közép-hosszútávú futás, kerékpározás) alapvető feltétele.


A jó alap-állóképesség fő jellemzői:

· átlagosnál jobb mozgásökonómia, tehát csiszolt technika;

· magas szintű oxigén felvételi képesség,

· valamennyi élettani funkciórendszer összehangolt, gazdaságos együttműködése, tehát a szív, keringés, légzés-anyagcsere funkciók összhangja, a működés gazdaságossága,

· az erőfeszítés magas szintű állandósága (akaraterő).

Erő-állóképesség: Az izomzatfáradással szembeni ellenálló képességet jelenti hosszan tartó, viszonylag nagy ellenállású erőkifejtéseknél.

· Gyorsasági állóképesség: az egyénnek az a tulajdonsága, mellyel képes maximális, vagy ahhoz közeli gyorsasággal viszonylag hosszan tartó, illetve ismételt izomtevékenységre.

Az általános állóképesség olyan mérsékelt teljesítményű, hosszú ideig tartó munkákkal kapcsolatos állóképesség, amelyeknél az izomrendszer jelentős részének a működése szükséges. Az általános állóképesség fiziológiai alapjai az ember aerob lehetőségei.

Aerob energianyerés: percenként 3-6 liter oxigén felhasználása során, azzal egyenértékű oxidatív energiához jut a szervezet. Mértékegysége az oxigén kapacitás, amely a percenkénti, testsúly kilogramonkénti oxigén felhasználását jelenti milliméterben kifejezve.

Anaerob energianyerés: kétféle módon történhet.

Anaerob laktacid energianyerés úgy történik, hogy a glykogén átalakul tejsavvá, ami 3-4 liter oxigénnel egyenértékű energiamennyiséget jelent. Ilyen módon történő energianyerés csak kb. 30-40 mp-ig tart, mert az izom enzimatikus folyamati „megbénulnak” a savas (tejsavas) környezettől.

Anaerob alaktacid módon úgy nyer energiát a szervezet, hogy, hogy a nagy energiájú foszfátésztereket lebontja. (Néhány mp-ig tartó nagy erőkifejtéseknél.)

Az állóképesség fejlesztésének elvi és módszertani kérdései

· A fejlesztést lehetőleg a szabadban, jó levegőn kell tartani.

· Törekedni kell a sokoldalú alkalmazkodás kialakítására, ezért a tartós, közepes iramú futásokat változatos tevékenységi formákkal ötvözötten kell alkalmazni.

· Az aerob állóképesség fejlesztését korán kell kezdeni, megteremtve a későbbi fejlesztés alapjait.

· A terhelés mértékének meghatározásánál lehet építeni a gyermeki szervezet önszabályozó képességére. A szabályozás úgy történik, hogy terhelés után csökkenti a mozgás intenzitását, majd az egyensúly (részleges) helyreállítódásával ismét a korábbi intenzitás szintjén képes teljesíteni.

· Ez a lüktető terhelés kedvező élettani hatást vált ki, mert a gyermek keringési rendszere 15-20 perc alatt teljesíti, amit normális körülmények között 4-5 óra alatt kellett volna teljesítenie.

· Ilyenkor a pulzusszám 120-180 között ingadozhat. Az elfogadható legnagyobb pulzusérték ebben a korban 200 fölé is kerülhet. (Szerzők 220-életkor értéket említenek.)

· A terhelés megkezdése után gyorsan emelkedik a pulzusszám 130-160-ig, majd létrejön a „steady state” állapot, amely az oxigén felvétel és felhasználás egyensúlyát jelenti. Ekkor az azonos intenzitású terhelést 130-160-as pulzusszámmal tartósan képes teljesíteni.

· Megfelelőképpen kell motiválni, mellyel késleltethető az elfáradás. Érzelemhangsúlyos és élményeket nyújtó helyzeteket kell kialakítani.

· Fontos az iram helyes meghatározása. Az alacsony intenzitás hatástalan marad, a magas pedig anaerob energiafelhasználást igényel, amely nem kívánatos ebben a korban (6-12. év).


Futásnormák az állóképesség fejlesztésére

 

Osztály

fiúk

lányok

1. osztály

1800 - 2000 m

1700 - 1850 m

2. osztály

2000 - 2200 m

1850 - 2000 m

3. osztály

2200 - 2400 m

2000 - 2150 m

4. osztály

2400 - 2550 m

2150 - 2250 m

 

13.

Az erő és fejlesztése

Értelmezhetjük:

· mint a mozgás mechanikai jellemzőjét (például: m tömegű testre F erő hat);

· mint az ember fizikai képességét, amivel külső ellenállások leküzdését végzi;

· mint az ember pszichikai képességét (akaraterő), amely szükség esetén tartalék energia mozgósítására teszi képesé.

Izomerőn a külső erők és a mozgás közben fellépő erők, ellenállások legyőzésének képességét értjük az izomzat aktív erőkifejtésének (rövidülés és feszültségnövekedés) segítségével.

Abszolút erő: A testsúlytól független erőkifejtés nagysága. Relatív erő: A testsúlyhoz viszonyított erőkifejtés nagysága.

Alaperő: Sokoldalú hatáskiváltással létrejött képesség, melynek birtokában a sportoló alapvető mozgásokban életkorának megfelelő eró7~ifejtésre képes.

Maximális erő: Az a legnagyobb, viszonylag rövid ideig tartó eró7rifejtés, amire az egyén képes. Az az izomerő, amelyet az izomzat - az adott edzettségi fokon - maximális számú működési egység egyidejű aktiválódása révén képes kifejteni.

Erőállóképesség: az a képesség, amely szükséges a közepes ellenállású, de tartós terhelések elviselésére.

Gyorsasági erő: az ideg izomrendszernek az a képessége, amellyel viszonylag nagy ellenállásokat igen nagy gyorsaságú összehúzódással győz le.

Izomősszehúzódásnak nevezzük valamely izom aktív megrövidülését inger hatására.

Megkülönböztetjük az izom

Izotóniás és

auxotóniás összehúzódását. Illetve

Izometriás feszülését.

Az erőfejlesztés elvi és módszertani kérdései

· Az erőfejlesztés kezdeti szakaszában a közepes, 30-40%-os terhelések is hatásosak.

· A kezdeti alkalmazkodás létrejöttével (3-5 hét után) az ellenállások nagysága növelhető szubmaximálisig.(50-70%)

· Optimális erőszintet kell kialakítani. Az optimálisnál magasabb szintű izomerő kifejlesztése nem csak időpazarlás, hanem egyenes akadálya lehet az uralkodó képességek és a gazdaságos technika kialakításának.

· A túlzott óvatosság, az erőfejlesztés háttérbe szorítása hátráltatja az izomzat előnyös növekedését, ugyanis fékezi más - uralkodó - képesség fejlődését.

· A gyermekek „célzott” erőfejlesztése szükséges és különös gondosságot igényel. A legkisebb túlzás is helyrehozhatatlan károkat idézhet elő.

· A nagyizomcsoportok tudatos erősítését és nyújtását alapvető anatómiai ismeretek birtokában megoldhatjuk.


Gyermekek erőfejlesztése

· Általában az egész csontváz csontosodása 20-25 éves korban fejeződik be. Figyelemre méltó, hogy a gyermek csontjai sok szerves anyagot tartalmaznak és kevés bennük a mész. Ezért a gyermek csontjai hajlékonyabbak.

· A megfelelő testgyakorlás javítja a csontok fejlődését, viszont az egyoldalú, túlzott terhelés elferdüléseket okozhat.

· Nem kívánatos túlzó mértékben terhelni a gerincoszlopot.

· Általában csak olyan gyakorlatokat alkalmazzunk, amelyek a tanítványokat nem késztetik préseléssel járó erőlködésre. 10-14 éves korban a terhelések nagysága a maximális teherbíró képesség 35-50 %-a, 15-16 éves korban pedig a 35-70 % legyen.

· Az erőgyakorlatok ne statikus, hanem dinamikus jellegűek legyenek. Törekedjünk a robbanékony erő növelésére.

· A speciális - a sportmozgás jellegének megfelelő - erőgyakorlatoknál a mozdulatok pontos végrehajtása mellett a végrehajtás gyorsasága is cél.

· Az erőgyakorlatokban az ismétlések száma kevés legyen, csak a fáradtság kezdetéig dolgoztassunk. Iktassunk be gyakran 1-2 perces pihenőket.

· Sokoldalúan, az egész testre kiterjedően erősítsünk, hogy a szervezetben ne idézzünk elő aránytalan fejlődést.

· Az egyes izomcsoportokat arányosan váltogatva erősítsük. Ne feledjük, hogy az elsődleges cél a szervezet általános fejlődésének az elősegítése.

· Az erőfejlesztő edzést a 10-14 éveseknél általános gimnasztikai gyakorlatokkal kezdjük, melyek alkalmasak a test teljes átdolgozására.

14.

A gyorsaság fogalma és fejlesztése

Általános értelemben a gyorsaság az egyénnek az a képessége, amelynek segítségével a mozgásokat a lehető leggyorsabb hajtja végre.

Pontosabban fogalmazva: A gyorsaság az a kondicionális képesség, amely adott feltételek mellett az érzékelési megismerési folyamatok és az ideg-izomrendszer segítségével a lehető leggyorsabb reagálási- és mozdulatsebesség elérését teszi lehetővé.

A gyorsaság megjelenési formái:

Lokomotorikus gyorsaság: Az a gyorsasági képessége, amelynek segítségével ciklikus mozgásokban a lehető legnagyobb sebességgel történő haladás érhető el.

Maximális sebesség: A helyzetváltoztató (lokomotorikus) mozgásoknál elért legnagyobb sebesség. A maximális sebességgel végrehajtott mozgásban két fázist különböztetünk meg.

· a sebesség növekedésének a fázisát („felgyorsulás”) és

· a sebesség viszonylagos állandósulásának a fázisát.

Reakciógyorsaság: Valamilyen jelre, az azt közvetlenül követő mozgással együtt adott választ jelenti. A jelek lehetnek: hang, fény és tapintási eredetűek. Szinonimája: reagálási gyorsaság.

A gyorsaság fajtái:

Aciklikus mozgásgyorsaság: Az a kondicionális képesség, amely különösebb erőkifejtés nélkül, vagy nagyobb erőkifejtéssel, vagy rövid időközönként ismétlődve a lehető legnagyobb mozgássebesség elérését teszi lehetővé

Akciógyorsaság:

· különösebb erőkifejtés nélkül (pl. asztalitenisz, vívás),


· nagyobb erőkifejtéssel (gyorserő –– pl. ütések, dobások, ugrások),

· rövid időközönként ismételve (gyorserő-állóképesség – pl. sportjátékok, küzdősportágak) végrehajtott mozgások alkalmával tetten érhető képesség.

· Szinonimája: mozdulatgyorsaság.

Aciklikus mozgásgyorsaság: Az a kondicionális képesség, amely nagyobb erőkifejtés nélkül, vagy nagyobb erőbevetéssel, vagy folyamatosan, tartósan a lehető legnagyobb mozgássebesség elérését és fenntartását teszi lehetővé.

Frekvenciagyorsaság:

· nagyobb erőkifejtés nélkül (pl. dzsoggolás, repülővágta),

· nagyobb erőbevetéssel (gyorserő – pl. futás úszásfelgyorsulási fázisa),

· folyamatosan, tartósan (vágta-állóképesség- pl. vágtafutás 30/60 – 100 – 200 m közötti szakasza).

· Szinonimája: vágtagyorsaság.

A gyorsaság megnyilvánulásának négy alapvető formája különböztethető meg.

· A reagálás gyorsasága – mely a reakcióidővel fejezhető ki.

· Mozdulatgyorsaság – egyetlen mozdulat, mozgásrészlet végrehajtásának időtartama.

· Mozgásgyorsaság – a mozgás végrehajtásának időtartama.

· Gyorsulási képesség – lokomotorikus mozgások esetében – nyugalomból, vagy viszonylag lassú mozgásból, lassú iramból hosszan tartó, magas iramba történő átváltáskor szükséges, amely maximális sebességet eredményez.

A gyorsaság fejlesztésének elvi és módszertani kérdései

· A legbonyolultabb folyamat a centrális szakaszra esik.

· vázizomzatban kétfajta mozgatórost végződés található: a tónusos (lassú rost) és a fázisos (gyors rost). Az első főleg az állóképességi, a második a gyorsasági tevékenységben játszik döntő szerepet.

· A gyorsasági teljesítmény feltétele az is, hogy a gyermek optimális emocionális és

izgalmi állapotban legyen.

§ Ezek alacsony szintje gátolja a megfelelő ideg-izom kapcsolatok létrejöttét.

§ Az optimálisnál nagyobb izgalmak pedig irradiációt okozhatnak, ami azt jelenti, hogy a mozgás szempontjából érdektelen, vagy éppen ellentétes működésű izmok is működnek, nem kerülnek gátlás alá.

· Jelentős tényező a reális teljesítménycél.

· A rendszeres gyorsasági tevékenység és az alapozó fejlesztés előnyös változásokat hoz létre az idegrendszerben, az ideg-izom kapcsolatokban, az izom, az izületi és a hormontermelő rendszerben.

· A rövid ideig tartó gyorsfutások közben a gyermekeknél az anaerob laktacid és alaktacid energianyerési forma nem jön létre még akkor sem, ha közben nem, vagy felszínesen lélegzik. Ezért nem kell tartanunk a keringési és légzőrendszer károsodásától.

· A gyorsaságfejlesztést komplex módon kell megvalósítani. Párhuzamosan kell fejleszteni az alap-állóképességgel, az izomerővel, és a mozgáskoordináció kialakításával.

· A gyorsaságot fejleszteni csak a lehető leggyorsabb izom összehúzódásokkal és elernyedésekkel lehet. Fáradt állapotban nem. A sorozat futásoknál és ugrásoknál időt kell biztosítani a regenerációra.

· A gyorsasági gyakorlatok alkalmazása előtt gondot kell fordítani a bemelegítésre, s az izmok alapos átdolgozására, különösen hűvös időben.

· Lényeges a tervszerű és folyamatos lazaságfejlesztés.


· Olyan gyakorlatokat alkalmazzunk gyorsaságfejlesztésre, amelyek egyszerűek, koordináltak automatizálódtak gyermekeknél.

Mozgásgyorsasághoz: 1-2. osztályban: 30-40, 3-4. osztályban 60-80 m-en gyorsfutások, kerékpározás kisáttételű gyermekkerékpárral.

Mozdulatgyorsasághoz: Dobások, elkapások, szökdelések, felugrások, sorozatugrások, futó-ugró lépések, ütések, rúgások, játékos versengések. Gimnasztikai gyakorlatokban a tempó lehetséges növelése, elsősorban lendítéseknél.

A reagálások gyorsaságához: indulások, irány- és iramváltoztatások, váratlan jelre. Gyors válaszcselekvéseket igénylő játékos feladathelyzeteket, szabály és feladatjátékokat.

15.

A koordinációs képességek fogalma, fejlesztése

Ügyes mozgásvégrehajtáson olyan célszerű mozgás kivitelezést értünk, ahol a sportoló a sikeres teljesítés érdekében megfelelőképpen tudja mozgósítani a többi képességeit.

Ne csak a motoros képességekre gondoljunk (pl. pszichikai, értelmi képességek, akarati tulajdonságok), hiszen az egyén a mozgásos cselekvéseiben teljes személyiségével vesz részt. Az ügyesség különösen tetten érhető olyan mozgások megoldása során, ahol az egyes, eltérő műveletek célszerű átmenetekkel kapcsolódnak egymásba.

Az ügyesség jellemzői:

A mozdulatok, mozgásműveletek összehangoltak.

Az ügyesen végrehajtott mozgás gazdaságos. Nem mindegy, hogy a sportoló mennyi energiát használ fel. A vizsgálatok szerint az ügyesek kevesebb, a kevésbé ügyesek több energiát használnak fel.

Az ügyes tanulók, sportolók a mozgást gyorsabban sajátítják el.

A legkedvezőbb, legcélszerűbb lehetőségek, változatok kiválasztása.

A kivételes képességűekre jellemző a frappáns megoldás.

A testnevelés tartalmi kérdéseit vizsgálva megállapítható, hogy a tanulók egy része általában ügyes, minden mozgásos cselekvésben, mások csak adott tevékenységekben, azaz „speciálisan ügyesek. Van, aki a tornában ügyes, de a labdagyakorlatokban, labdajátékokban kevésbé.

A koordinációs képességek a mozgásteljesítmény feltételeként szereplő motoros képességek egy csoportját alkotják, amelybe a mozgáskoordináció funkciójának megfelelő képességek tartoznak.

Olyan feltételrendszert alkotnak, amelynek fontos szerepe van a mozgásszabályozás létrejöttében, adott feltételeknek megfelelően.

A mozgáskoordináció részfolyamatai:

· Az analizátorok (érzékszervek) információ-felvevő és –feldolgozó tevékenysége, ebben a funkcióban az orientáló, motiváló elem is szerepel.

· A mozgásfolyamat programozása és a mozgás eredményének elővételezése (anticipáció) a cselekvéscél, a kiinduló helyzetből kapott szenzoros információk, valamint a mozgásemlékezet alapján.

· Vezérlő impulzusok küldése az izmokba (innerváció).

· A mozgás végrehajtása a mozgató szervek és a külső erő kölcsönhatása alapján.

· Állandó visszajelentés a mozgás lefolyásáról.

· A visszajelentés összehasonlítása az elővételezett mozgáscéllal, programmal („kell” és „van” értékek összehasonlítása).

· A szabályozó impulzusok küldése az izmokba (korrekció).


A koordinációs képességek fejlődésének főbb jellemzői, röviden:

· A fejlődés legintenzívebb szakasza a 8-14 éves kor.

· A serdüléssel a koordinációs képességek fejlődése befejezettnek tekinthető.

· A serdülést követő stagnálás, ill. lassúbb változás azzal magyarázható, hogy mind a kinesztétikus analizátor, mind, pedig az idegrendszer fejlődése eddigre befejeződik. A továbbfejlődéshez tehát nagyobb mennyiségű speciális ingerre van szükség. Ennek elmaradása, valamint a nemi éréssel kapcsolatos testalkati változások a fejlődést tovább lassítják.

· Az említett egységes tendenciák ellenére a koordinációs képességek fejlődése igen differenciált és saját sorrendet követ. Legkorábban a kinesztétikus differenciáló képesség fejlődik ki. Ezt követi a ritmusképesség és az egyensúlyozó képesség végleges kialakulása. A téri tájékozódó képesség fejlődése belenyúlik az ifjúkorba.

· A koordinációs képességek fejlődésének intenzív szakasza megelőzi a nemi érést. A korai nemi érés korábbi „koordinációs éréssel” jár együtt.

A koordinációs képességek megnyilvánulnak, nyomon követhetők:

· A mozgáscselekvés különböző szintű végrehajtásában,

· Új mozgások, készségek elsajátításakor: a mozgásiram, a végrehajtás módja változásának jellemzőiben,

· A helyzetnek megfelelő cselekvésprogramok megvalósításában,

· Az energetikai lehetőségek, kondicionális képességek gazdaságos felhasználásában

úgy, hogy, a mozgások célszerűek, egyúttal esztétikai élményt nyújtanak, harmonikusak.

Három, egymással összefüggő, szabályozó rendszer keretébe ágyazottan érvényesülnek a koordinációs képességek:

· Tájékozódó, szabályozó rendszer (információfelvétel, feldolgozás, tárolás folyamatai);

· Ösztönző szabályozó rendszer (főként a mozgósító, serkentő és gátló folyamatok, a tudatos és tudattalan szinteken);

· Végrehajtó, szabályozó rendszer (pszichomotorikus-koordinációs és energetikai-kondicionális folyamatok).

 

A koordinációs képességek fejlesztésének elvi és módszertani kérdései

Az ügyességfejlesztés általános és evidensnek tekinthető kérdéskörébe tartoznak.

· Változatos mozgásprogramok alkalmazása

· A gyakorlatokat mindig egy új elemmel bővítsük, variáljuk.

· Tartsuk be a fokozatosság elvét!

 

 

 

 

 

11.

A motoros képességek fogalma, csoportosítása, kölcsönhatásuk

A motoros képességek jelölésére más kifejezéseket is használunk. Például: sportmotoros
tulajdonságok, alapvető mozgástulajdonságok, mozgásképességek, motoros igénybevételi
formák. Ha a motoros képességeket sporttevékenységgel kapcsolatban említik,
sportképességek kifejezést használnak.
A testi teljesítőképesség szerkezeti összetevőiként említjük a következőket:
a motoros képességek (kondicionális, koordinációs képességek és mozgékonyság),
mozgáskészségek (alapvető- és sportkészségek),
kölcsönhatások:
- motoros képességek között,
- mozgáskészségek között,
- motoros képességek és mozgáskészségek között.
A motoros képességek valamely meghatározott mozgásos cselekvés (teljesítmény)
végrehajtásának feltételeiként foghatók fel, amelyek visszavezethetők velünk született
illetve tanult összetevőkre.
1. Kondicionális képességek,
2. Koordinációs képességek, valamint
3. Izületi mozgékonyság
(hajlékonyság).
A képességeket személyiség összetevőkként kell értelmeznünk.
Elismerjük szociális meghatározottságukat, iskolai nevelő-oktató funkcióját,
személyiségfejlesztő hatásukat a testnevelésben.
A motoros képességek azon csoportját, amelyet főként energetikai tényezők
határoznak meg, kondicionális képességeknek nevezzük.

Ebbe a csoportba

az erő,
a gyorsaság és
az állóképesség tartozik.








A kondicionális képességek fejlesztésének céljai:
a munkabírás növelése,
a regenerációs időtartam lerövidítése,
az energiaraktárak feltöltésének elősegítése,
az ideg-izomműködés javítása,
az alapvető mozgáskészségek, sportági és képességfejlesztő technikák végrehajtási
feltételeinek biztosítása.
A képességfejlesztésnél figyelembe kell venni a testi képességek fejlődésének
érzékeny fázisait. Bizonyos időszakokban a szervezet érzékenyen reagál a bizonyos
fejlesztő ingerekre, ami azt jelenti, hogy a mozgásteljesítmény, illetve a vele
kapcsolatos képesség „hátterében” lévő szervek abban a fejlődési periódusban
erőteljesen fejlődnek.
A motoros képességfejlesztés nem korlátozódhat a testnevelési órára. Az élettani
tények szerint csak akkor lehet hatékony, ha heti 2-3 sportfoglalkozáson való
részvétellel egészül ki.
A motoros képességek fejlesztése a készségtanulással összhangban valósulhat meg.
A motoros képességeket a komplex képességfejlesztés ajánlott foglakoztatási keretei
között, és módszertani kívánalmai szerint kell megvalósítani.






 

Partnereink

Chili Sport Debrecen


Systematica Kft. - Hörmann


Vozzy Kerékpár és Snowboard


FitZone Spinning


Bike Polo Debrecen


Finish Line Sportiroda


Györgyi Gábor bringás oldalai


gabitrial.hu Extrém Sport Csapat