Többször szóvá lett téve, hogy figyelni kéne egymásra, erre a napokban megint találkoztam azzal a jelenséggel, hogy egyes emberek számára a legkisebb odafigyelés is nehézséget okoz.
Megyek ki edzeni, állok a pirosnál, jobbról érkezik az általam csak névről és látásból ismert (tágabb köreinkben eddig nem nagyon látott, viszonylag új) sporttárs, integetek is, hogy heló, de ő nem reagál.
Talán még utána is szólok valamit, egyfelé megyünk, na majd összerázódunk. Megyek a bringaúton, ő a közúton, jobban halad. Megáll kint a kút előtt, valamit szöszmötöl, zizeg a kerekem, nézek rá, de nem néz fel, a Csabi meg vagy 20-30 méterrel odébb vár, odagurulok. Mondom is, hogy menjünk, mert most mit erőltessük, kérvényt nyújtsunk be? Elindulunk kifelé a 'standard' irányba, kényelmesen. Nemsokára balról megérkezik az emberünk, állítólag köszön (én nem hallottam), és azzal a lendülettel továbbmegy. Nem sokkal később beáll ugyanarra a tempóra amit mi megyünk. Csabi forszírozná, hogy érjük utol, menjünk együtt, de perceken belül elmegy tőle a kedve!
Egy bringáját szerelő sporttárs tűnik fel az útszélen, szemlátomást defektje van. A 'barátunk' mint egy droid megy el mellette, oda se néz!!! (Nem volt résztávban...) Meg is kapja a minősítést, amit itt nem közölnék! Csabával megállunk, a srác (nem ismerjük de országútival volt kint) lelyukadt, minden van nála, kivéve pótbelső és folt. Rendes srác volt, még meg is kérdezte, mivel tartozik, mikor odaadtam a javítókészletet. Dehát ez igazán csekélység.
Innen üzenem neki: Csak annyival tartozik, hogy legközelebb ha ő lát bajba jutott bringást az útszélen, segítsen neki!
(Aki meg félrefordítja a fejét, az ne csodálkozzon, ha őt hagyják ott a 'szószban'...) Szevasztok! (PP)
| < Előző | Következő > |
|---|
Hozzászólások
Na akkor mostmár innentől ismerünk
Szívesen, örülök hogy akkor minden rendben ment. Ha teheted meg van kedved, gyere edzésekre, aztán a javítófoltokat ne hagyd otthon