Idetekerj.eu - Debrecen

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Tekerj!!!....az agyadon is egyet - Ludman Viktor írása

Kedves sporttársak!

Ez az írásom nem elsősorban a kerékpárszakmáról szól, de szorosan kapcsolódik hozzá. Azért vállalkoztam leírni gondolataimat, mert így könnyebb kifejtenem néhány olyan dolgot, ami  talán érdekelhet titeket. Talán még valami újat is tudok neked mondani. Fontos: ha magadra ismersz valamelyik mondatban, az csak a véletlen műve, egyébként meg a te dolgod. Ha nem mindig tudok nyomdaképes szavakat használni, azért se haragudj, és kérlek a helyesírás is legyen most másodlagos. Meg nem is tudtam keveset írni.
Amúgy meg ha nem akarod, úgyse olvasod el.

szóval….

Én tanár (testnevelés-földrajz) ember vagyok. Jujj de jó, rajtam kívül vannak úgy jó pár ezren így az országban, ennek egyenes következménye, hogy milyen jó nevelést kap ma minden egyes gyerek. Látszik is, ugye???:)-jó cinikus vagyok mi???
Mert képzeld el (és itt most az én szakmám szemszögéből világítom meg a dolgot), a heti kötelező testnevelés órák száma kettő, azaz 2 (testnevelés tagozatosoknál 3) óra. Szerinted ez mire elég???
Na igen, kerékpározni úgy sem ott tanul meg az ember… Meg gyorsan futni se… Ott derül ki az, hogy mennyire tudod magad felhúzni azon, hogy ebbe a hatalmas differenciált masszába mennyi sérült kis nyavajgógép él. És itt nem akarom bántani semelyik gyereket. Imádom őket, nagyon sokat foglalkoztam velük, túl vagyok jó néhány edzői éven, sok hálával tartozom mindegyiknek….de tudjátok, ez a szomorú igazság. Nem az ő hibájuk. Állambácsi (meg néhány kedves szülő) elintézte, hogy ne legyenek életképesek….jaaaj, igen, ez már rágalom, na de nem is megyek bele semmiféle összeesküvés elméletbe. Tudod mit, azt mondom, hogy ez az én hibám is…
Itt mutatok meg neked egy érdekes cikket egy roppant szimpatikus embertől, hogy jobban megértessem, mit is magyaráztam eddig. A neve Szent-Györgyi Albert….igen, őőő az. És felhívnám arra a figyelmet, hogy ezeket a szavakat 1930-ban mondta!!!! Remélem felismered a párhuzamot a jelennel valamint egy kicsit a sporttal kapcsolatban is:

„…minden is­kola az elemitől az egyetemig tanítvá­nyaival két dolgot tehet; taníthatja és nevelheti őket. A sport, az nemcsak testnevelés, hanem a lélek­nek is a legerőteljesebb és legneme­sebb nevelő eszköze. A sport fogalma azonban nem tévesztendő össze pusz­ta testi ügyességgel, a rekordhajhá­szással, a nyereségvadászással és a legutóbbiakkal együtt járó primadon­náskodásokkal. Az utóbbiaknak nem­csak hogy a sporthoz semmi közük, de a sportnak egyenesen ellenségei. A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak ki­csinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma. Itt a játék alatt tanítja meg a sport az em­bert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre és mindenek­előtt a "fair play", a nemes küzdelem szabályaira. Aki ezeket tudja és akiből a lélek férfiasságát, a meleg érdeklő­dést, az önállóságot és alkotási vágyat nem verjük ki 12 vagy 17 évi örökös magolással, ijesztgetéssel és fenyege­téssel, az meg fogja állni a helyét az életben. A sport nemcsak a testnevelésnek, de a lélek nevelésének is leghatáso­sabb eszköze minden iskolának, a leg­alacsonyabbtól a legmagasabbig első és szent hivatása és kötelessége a lélek nevelése, hogy fiaiból embert faragjon. A mi leghatalmasabb fegyverünk a je­len körülmények között a magyar nép veleszületett jelleme és iskoláinak első és főfeladata, hogy ezt a jellemet fej­lessze, hogy a hazának embereket ne­veljen, derék, tetterős embereket.”

Na érdekes, Albert bácsi bizony a Szegedi Egyetem hallgatóit minden délben kizavarta mozogni, és nem volt apelláta. Nem tudósokat, hanem embereket nevelt, ami nem zárja ki azt, hogy nem voltak a legjobbak a szakmájukban.

Hogy miért hordom össze ezt a sok förtelmet itt neked????
Na megpróbálok valami apró kapaszkodót találni…téged úgyis a kerékpár érdekel….na meg most engem is.

Nem estünk át a ló túloldalára, nem lett több a mozgás a gyerekeknél. És olyan húú de életerős sem lett társadalmunk. Csak a lehetőség több.
Itt van például a kerékpársport. A kerékpározás egy olyan mozgásos cselekvésforma (direkt használtam ezt a kifejezést), amit BÁRKI el tud sajátítani. És ez azért olyan fontos, mert mint olyan, a társadalom nagy részében megtalálható. Szóval ez nem olyan, mint a hárfajáték, ahol tök egyedül vagyok, mert alig tud valaki a világon játszani rajta. Mindenki ismeri. Nekem gyerekkorom meghatározó élménye az, amikor megtanultam kerékpározni.  Imádtam, amikor voltak azok a Napló-túrák a fancsikán ősszel és tavasszal, és mikor több száz kerékpáros együtt teker.

Na, ebbe kéne egy kicsit jobban belemerülni. Tisztában vagy azzal,hogy milyen kurvanagy összetartó ereje van a kerékpározásnak? Nézd meg csak a kritikus tömeget, és most szarj bele, hogy divat-nem divat dolog…igen, lehet egy csomóan divatból ülnek bringára. Oszt akkóó mi van? (ebből még táplálkozni is lehetne, vagy tévedek? lajosbácsi meg egyedül meg a nagy Budapestre, nekünk meg senki nem szól…:D)

Na de hát mi is bringázunk….Csak máshogy, és nem tudnak rólunk sokan (ez is egy lehetőség lenne a fiatalok számára, meg mindenki számára. Na úgy őszintén,mikor láttatok utoljára igazi kerékpársport népszerűsítést kis városunkban, mondjuk a fiatalok körében…és itt most a sportról beszélek…rólunk!)… Most van egy olyan közösség, aki ezt az ágat űzi, aki sokat edz, mert eredményt szeretne elérni. Lehet csak magának. Aztán önelégülten hazamegy az éremmel vagy az élménnyel, hogy elmesélje a saját kis körének, hogyan vágott oda a többi önelégültnek. Jójó, a kivétel mindig tiszteletet érdemel. Én nem vagyok mindig kivétel, néha én is önelégülten megyek haza 140-km után, hogy jaj de jót mentem jó nagy tempóba… de miért is tulajdonképpen????

Hát ez az. Szar ügy, mert én a versenysportban nőttem fel  7 éves korom óta, így is elég nehéz leküzdenem undorító hajhász mivoltomat. EZEN TÚL KELL LÁTNI.
Mi marad majd a több ezer-tízezer-százezer kilométer után, he???  Kérdezhetem magamtól is, de én tudom, hogy nyomot akarok hagyni, és nemcsak azzal, hogy majd jó eredményeket érek el, érmeket szerzek, meg miegymás… Jó, elfogadom azt is, hogy van akit ez nem érdekel, mert ő csak úgy van és kész. Igen ez is egy felfogás, így is lehet boldogan élni…Csak én magunkban nem ezt látom. A magunk az a csapat, ami itt Debrecenben eddig összejött. Szerintem ettől közülünk egy csomóan sokkal többre vágynak…

Elmondom mit látok: mindenki edz mint az állat. Van aki kevesebbet, van aki többet. Néha így, néha úgy. Van aki izomból oldja meg, van aki fifikás, fineszes, de a kommunikáció az nem megy. Egyik kedvenc edzőm mondta ezt: „kicsit hasonló a helyzet a honi oktatásban is... tanulj, mint az állat annyit, hogy kiskocsival se bírnád elhúzni, de semmit a használatról és semmit magáról a gondolkodásról.

Megmondom őszintén, nekem ez hiányzik. Sokan azt mondták, hogy akkor miért nem kérdezek, ha valamit nem értek….igen, igazuk van, de másnak meg miért nem jut eszébe, hogy átadjon valamit a tudásából. Senki sem lehet ilyen önző…Nefélj, kérdezek is, csak azt a többi nem hallja. Meg a választ se. Nagy 2 meg néhány másik ember (nem mondok neveket, már elég a Zolié is) meg nem hiába tépi a száját, hogy: „Az is igaz, hogy egyéni sportágról beszélünk, de megsúgom, hogy jó csapat nélkül NEM LEHET TARTÓSAN ÉS FOLYAMATOSAN JÓ EREDMÉNYEKET ELÉRNI”
Nahát, nem is mond olyan hülyeséget. És ez nem azt jelenti, hogy csapattal majd mindenkit agyonverek. Na ez az, a  többi meg már tényleg csak primadon­náskodás, ahogy Albert bácsi mondja.

Látod, ha létrejönne egy egyesület, az a TE segítségedre lenne. Egy csomó-csomó kiaknázatlan lehetőségünk van, csak nem látjuk, mert nem járunk nyitott szemmel. Na meg a lustaság, és az ALÁZAT.  Talán több alázat kéne a sportág iránt is. Tanulni kéne egymástól, és amit tudunk, azt át kellene adni. És tudod miért???
Hogy abban a marhaerős versenyformádban is tanulj valamit.
Ismét egy szimpatikus embert idézek: „sokkal értékesebb az, ha valamit meg akarsz tanulni (tehát igényed van az újra), mint az amit már tudsz. Hisz az már benned van, azért már nem kell tenned semmit. Ezért szoktak elmenni a „tehetségek" a levesbe, mert nekik eleve megvan sok.”

Nem hiszem el, hogy ha (a hasamra ütök) például Stubánt meghívnánk edzést, beszámolót vagy előadást tartani, azt senki sem érdekelné, meg hogy nem lenne rá egy kis pénze… Nekem megérné.

A sport elsősorban szellemi fogalom”.

Nem félek bevallani, annyi szakmai közöm van egyelőre a kerékpározáshoz, mint egy marék káposztalepkének, de amit máshol megtanultam, azt előbb utóbb itt is tudom kamatoztatni majd. Igen, elő kell venni a könyveket is a fenenagy hajtás mellett. Miért ne tennéd meg. Ettől csak több leszel. Vagy nem vágod miről van szó??? MEG KÉNE ÉRTENI, MIT IS CSINÁLUNK OTT  AZ ASZFALTON. Én már átrágtam úgy 30-at az edzés elméleteiről (ha akarod kölcsönadom), mert ez a szakmám.  De a tanulással nem akarok leállni, mert ha leállok, olyan tokmányagyú balfasz maradok, aki majd csak dirigál az edzéseken (bármilyenről is legyen szó), meg mondja a magáét.  ÉLETFOGYTIG TANULÁS. Én ebben hiszek. Tudom, hogy ez elsősorban rajtam múlik, de együtt könnyebb. És jó benne társakra találni.

Ez a közösség, ami most MI vagyunk, debreceni kerékpárosok, ez egy olyan dolog, amit nagyon meg kell becsülni. Remélem ez mindig az eszedben van. Ha megbecsülöd és te is hozzáadsz valamit MAGADBÓL, akkor ebből sülnek majd ki az igazán jó dolgok.

Addig meg el kell gondolkozni, hogy az élményen kívül (amit leírni nem lehet) miért is kerékpározol?

Én is ezen leszek…

Ludman Viktor

 

Hozzászólások 

 
#5 Ludman Viktor 2010-07-05 07:54
Köszönjük a bíztató szavakat Csipisz!

Egyetértek a gondolataiddal, illetve köszönöm a megerősítést.
Valóban nyitottnak kell lenni, és bár sokszor nem könnyű, mindenkit meg kell hallgatni. Aztán magába értékeli az ember. Ettől nem leszek kevesebb.

Nektek is sok sikert és kitartást kívánok, illetve arra kérnélek meg, ha esetleg lesz legközelebb valami jó kis alleycat verseny, akkor annak infóit küld már el nekem a -ra, és én felteszem a főoldalra, hogy lássák, hátha megjön a kedvük hozzá (nekem már biztos megjött:)

üdv nektek

viktor
 
 
#4 Nyüsti István 2010-07-02 23:34
Üdv.
Díjazom a cikked, el is mondom mire jutottam belőle.
Igaz, én kissé más területen, de életvitel szerűen kerékpározom.
Nem vagyok egy szentimentális alkat, de belátom, hogy egy KÖZÖSSÉG, szóval nem egy kupac ember, sokkal többre juthat, mint a személyek külön-külön. A más élettapasztalat alapján levont következtetések közreadása, és annak megértése nagy nyíltságot igényel, de megéri.Sokan, az élet legkülönbözőbb területein elérnek valamit, és azt gondolják, vagy akár hangoztatják is, hogy "nekem nem lehet újat mutatni."
Az ilyen ember ostoba, és néha túl későn ébred rá arra, hogy ez így van.Vagy soha.
Kaptam én már használható tanácsot nálam jóval fiatalabbtól, és hasznomra vált. Egy közösség akkor lesz igazán közösség, ha az effajta dolgok természetes úton, reflexszerűen megtörténnek.
A mai társadalom valóban a profitra épül, és nehéz úgy érvényesülni, hogy közben ne kelljen anyagi akadályokba ütközni. A segíteni akaró embert gyakran hülyének nézik, vagy palira veszik. Ebbe könnyen bele lehet fásulni, és nagy akaraterő kell ahhoz, hogy ez ne történjen meg.
sok kitartást kívánok!
Üdv: Csipisz
 
 
#3 Magas Dávid 2010-06-06 16:39
Jó írás, nekem is tetszett.
Jó lenne ha sokan így gondolkoznának.
 
 
#2 Dr. Balogh Zoltán 2010-05-31 14:19
O.K. Viktor. Ez nekem is tettszett. Olyannyira hogy végig is olvastam. Pedig sietek. És én mindennel amivel csak tudok csatlakozom ehez a gondolkodásmódhoz. Ötletekkel sem állok rosszúl, de a más ötleteinek megvalósításában is szívesen segítek.
 
 
#1 Nagy ll. Zoltán 2010-05-30 18:41
Ez egy egész jó kis írás. Benned is bujkálnak hasonló gondolatok, mint bennem! Hagyni valami nyomot, lenyomatot...... Igen. Átadni azt , amit más átadott nekem, amit a saját "zsíromon" tanultam meg nemzetközi versenyeken, amiről nem biztos, hogy tudom, hogy miért úgy, de zsigerből tudom, hogy azt így kell és kész. Én nem akarom elveszni hagyni a jövő számára ezeket, éljen tovább másokban, és így akár éljen volt edzőim, sporttársaim finesze, hozzáértése is a jövő bringásaiban.
A KÖZÖSSÉG. Igen. Ez az amit a mai világ minden áron minden szinten szét akar verni. Azt, hogy Te bármikor, bárkiért megmozdulj. Itt ma mindenki kivenni, nyerészkedni akar a másikon. Ez a menő. Ez működik. Ha nem így teszel már bolondnak néznek. Isten viszont társas lénynek teremtett bennünket. Szeretetet oltott belénk, és ha ezt a felszínre engeded, akkor megtalálod az igazi, tartós örömöt. Amikor, ha szükségben vagy nyugodt szívvel felhívhatod a barátodat és első szóra segíteni fog.
Igen, a közösség. Tudjátok vannak emberek kikkel régen találkoztam, de ennek ellenére, ha találkozunk úgy állunk egymáshoz mintha el sem váltunk volna, és azt nézzük, ha kell, miben tudunk egymásnak segíteni!!! Ez nem mindenkire igaz, de sokakra. Aki kijárta azt az iskolát amiről Albert apánk írt, az ilyen. Az nem lesz önmutogató, önző, hanem a társaiért, a közösségért küzdő.
Szóval így, vagy úgy, de megcsináljuk!!! Ketten már vagyunk. Biztos sokan bolondnak is néznek, de nem érdekel! Téli edzésen is volt régen, hogy annak néztek mikor nem csaltam le az edzést, amit az edző kiszabott, de mikor jöttek az eredmények, akkor már nem néztek annak. Jó gondolkozást, és győzzön a tenni akarás! Üdv mindenkinek!
 

Partnereink

Chili Sport Debrecen


Systematica Kft. - Hörmann


Vozzy Kerékpár és Snowboard


FitZone Spinning


Bike Polo Debrecen


Finish Line Sportiroda


Györgyi Gábor bringás oldalai


gabitrial.hu Extrém Sport Csapat