Országúti versenyszámok 3. – Mezőnyverseny

Sokak lelki szemei előtt, ha kerékpárversenyről van szó, ez a verseny jelenik meg. De biztos, hogy ismeri mindenki? Külső szemlélődő azt látja, tekernek emberek, ki lemarad, ki nem. Juhász Arthur összeállításának befejező része következik.

Azért nem ennyire egyszerű! Nézzük az alapokat! A mezőny elrajtol és a versenyt az nyeri, aki a megadott távot legrövidebb idő alatt teljesíti. Mivel azonban mindenki egyszerre rajtol, az nyer, aki a célvonalon először áthalad. Igen ám, de már rég nem az Eddy Merckx-féle időkben járunk, ahol van egy klasszis, aki annyival erősebb bárkinél, hogy bárhova odaáll és nyer. A mezőnyök ma már sokkal kiegyenlítettebbek. A mezőnyverseny egyúttal egy nagy mentális hadviselés és egyetlen jól vagy rosszul megválasztott ponton indított akció megpecsételheti az egész verseny kimenetelét.

A mezőnyversenyen az erőn felül sokat számít a taktika és a csapatok összetartása, egymás segítése. Láthatjuk nagy versenyeken, hogy a csapatok „viszik” az aktuális sztárt, szélárnyékot nyújtva a kiemelt versenyzőnek. Vezetik akár 230 kilométeren, fogják neki a szelet, ő soha nem megy elől, mégis ő nyer. Sokakban felmerül a kérdés, igazságos ez? Igen. A legjobb tudja a végén úgy odatenni magét, hogy még 230 km után is maximális sebességű sprintre képes. Vagy egy hegyi befutón az utolsó 20 kilométeren kiemelkedő tempót tud menni a 10-15%-os emelkedőn.

Természetesen nem ennyiből áll egy mezőnyverseny, sokféleképpen alakulhat a verseny menete. Akár a rajtnál eldőlhet, ki lesz ott a végén, ha bizonyos számú versenyzőből álló csoport „el tud szökni” a többiektől. Rövidebb távon azért kell, hogy összedolgozzon 5-7 elég erős versenyző, hogy a szökésüket siker koronázza, de ez 60 km fölötti távok esetén kevésbé sikerülhet. A „tömött” mezőny tempója sokkal gyorsabb. 50-100, de még 30 ember is sokkal jobban tudja egymást segíteni, mint 5-7. Ebből kifolyólag a szökések inkább a távok felénél jellemzőek, vagy a végén, de az is előfordul, hogy senkinek nem sikerül olyan tempót diktálnia, amire a mezőny ne tudna reagálni. Ilyen esetben együtt megy végig a főmezőny, az utolsó kilométereken fokozódik a tempó, és a legvégén a cél előtt pár száz méterrel kezdődhet a sprint. Sokszor csak centiméterek választják el a versenyzőket a célvonalon!

A verseny folyamán szökésekkel, támadásokkal próbálkoznak a versenyzők, ilyen esetekben kifejezetten nagy tempót diktálnak, 50-55, akár 60 km/h sebességet diktálva 2-5 kilométeren keresztül, ami nem tűnik soknak, valójában rengeteg energiát felemészt, épp ezért fontos jól felmérni a lehetőségeket és ennek függvényében támadást indítani. Végeredményben a mezőnyverseny ezen taktikai fogások , támadások indításaiból (pl. egy csoport megpróbál a mezőnytől elszökni), vagy más támadásainak blokkolásából áll (megy velük a versenyző, felveszi a tempót, de nem áll be vezetni, vagy a mezőny élére állva csökkenő tempóval vezet). Ez szép lassan emészti az energiatartalékokat, de a mezőnyverseny dinamikája nagymértékben igénybe veszi az izmokat és a keringést, valamint a tüdőkapacitást is, így a fáradtság minimum három úton támad, és persze ott van még a balszerencse is, pl. defekt képében.

Technikai szempontból ezeken a versenyeken használatos kerékpárokat ismeri a köznyelv versenybiciklinek. Alapvetően lapos testhelyzet felvételére alkalmas, merev, de hosszútávon kényelmes(ebb) kerékpárról van szó. A könyöklők használata ebben a számban nem engedélyezett, így az időfutam bajnok se kerülhet kedvezőbb helyzetbe társaitól. A versenysportban ma elterjedt kerékpárok javarészt karbonból készült vázakkal rendelkeznek, melyek kellően merevek, de az apró úthibák keltette rezgéseket jól elnyelik. A kerékpárt kényelmesebbé teheti a hajlított nyeregcső és a vázak geometriai kialakítása is nagyban hozzájárul egy-egy kerékpár kényelméhez, vagy éppen merevségével a gyorsaságához. Manapság felkapott lett a merevebb, áramvonalasabb vázkialakítású kerékpárokkal versenyezni, ahol a hagyományos geometriát és az időfutamokon használatos kerékpárok geometriáját igyekeznek ésszerű határok között ötvözni.

Gumik terén a megkövetelt nyomás 8-12 bar. Nem esett még szó a kerékpárok fék, hajtás és váltórendszeréről. Itt főként a két nagy konkurens cég, a Campagnolo és a Shimano uralja a terepet, ahol végképp nem szeretnék nyilvánosan pálcát törni, de ami biztos, egy igazán jó versenykerékpárhoz érdemes mindkét gyártótól a felsőbb osztályból válogatni.

Nehéz versenyszám a kerékpáros mezőnyverseny? Igen, kifejezetten nehéz. Nehéz fizikálisan is, de talán a legnehezebb nem feladni. Erre mondják a nagyok, hogy „minden fejben dől el”.

Nagyon remélem, hogy kedvcsinálónk sokak számára meghozza a kedvet, ahhoz, hogy kipróbálja mire képes! Ha már eljöttél, ott voltál és végigmentél, megetted az első lépést az országúti kerékpárversenyzés izgalmas világába!

Címfotó: Boross Attila