Single Blog Title

This is a single blog caption

Kláštor pod Znievom, avagy a kemények földje

„Hétkor reggeli, fél kilencre lementünk a rajthoz, rajtszámok, szokásos dolgok…
…Népes elit mezőny, szaudiakkal, kis Sagannal, teljes Dukla sorral, és a szlovákok javával. Nagyjából nyolcvan fő a rajtnál. KisSagan teljes tinkoffban, Spec Tarmaccal…”
…El kell mondani hogy a szlovák versenystílus teljesen más mint az itthoni. Hegyre felérve szó nélkül elkezdtek lánctalpazni, és érezhető volt hogy versenyezni jöttek, haladtunk szépen…”

Fenti rövidke ollózásból azt gondolom, egyértelműen kiderül, nem mindennapi versenyen járt a csapat. Mivel népes volt a (had)sereg, két turnusban rohamozták meg Znievom kolostorát a DKSI-sek. Az utánpótlás (Bonyhádi Ákos, Kiss Hunor, Kapcsa Ákos, Kapcsa Márk, Kontor Gergely, Árvai Krisztián) pénteken, míg a felnőtt sor(Fegyveres Máté, Hajdu Barna, Nagy Gyula, Pályi Csaba) szombaton érkeztek.

A versenyen lehetőség volt időfutamon és mezőnyversenyen rajthoz állni. Korcsoportok terén a felnőtt és U17-nek megfelelő kadet volt számunkra érdekes, itt indultak versenyzőink. Az időfutamon a fiataloknak 11,3km-t kellett megtenniük, míg a mezőnyversenyen egy kört, ami 51km volt. A felnőtt mezőny ezt a kört háromszor abszolválta, így nekik 153km volt a napi adag. „…végig hullámvasút, kisebb falakkal, illetve két komolyabb emelkedővel. Az első kb a féltávnál 3km, a második 8km, a vége előtt 10el…”

Az időfutamon Kapcsa Ákos indult. Az Ő beszámolóját olvashatjátok:

kapcsa_a„A klastori versenyen az időfutamon vettem részt.  Ez egy 11,3 km-es, végig emelkedő úton zajlott. A debreceni csapatból csak egyedül én indultam, így a többiek a Systematica-s busszal követtek. Hunor végig kiabált, hogy tekerjek gyorsabban,  és  már nincs sok hátra …..
A többiek is biztattak. Még sosem tekertem így,  jólesett a biztatás. A szlovákok nagyon erősek voltak. 22.  lettem a 36 indulóból, de az időeredményemmel elégedett vagyok, mert a tavalyihoz képest 3 percet javítottam.  A versenyen nagyon jó hangulat volt, jól éreztem magam.”

Szép volt Ákos! Így tovább!

Az kadétok 51km-es mezőnyében Kiss Hunor jeleskedett, jól meglátva a lehetőségeket, így Őt kaptuk mikronfonvégre:

„Az első 20km-en semmi nem volt, aztán kb 25kili-nél(km, a szerk) kezdődött egy kisebb emelkedő, cirka 1,5km hosszú lehetett. Azon az emelkedőn nem figyeltem eléggé, a mezőny hátulján kezdtem a hegyet, up_raceúgyhogy hatan elmentek. Közvetlenül utánuk mi egy másik hat fős bollyal mentünk. Az előttünk lévő csoport tőlünk kb 200méterre volt, végig látótávolságban. Kis idő elteltével felért a mi hatosunkra a mezőny és nem sokkal utána kezdődött egy másik emelkedő (kb. 400m szint 7km) és ott a szökevények közül utolértünk egy főt. Az ezt követő lejtmenetben szétszakadozott az élmezőny és úgy haladtunk, hogy elől hárman, majd ketten és utánuk a mi 11fős csoportunk. Az utolsó kilin utolértük az előttünk haladó kettes „csoportot” de sajnos az előttünk lévő három fő előnyét nem sikerült ledolgoznunk(21mp).
A cél lejtős részen volt, de 100 méterrel előtte egy visszafordító balos a kanyar. Kanyar  előtt még a negyedik helyen álltam de sajnos a kanyart elrontottam így 13. lettem.”

Szép volt az így is Hunor, a kanyarokra és főleg az elején a szökésekre majd máskor jobban kell figyelni, de „hol van még karácsony…”
A többiek a mezőnnyel érkeztek és sajnálatos módon Kapcsa Márk a melegítés során már fájdalmakra panaszkodott(vélhetően valami becsípődés csak), ami a verseny -bő- felének megtétele után, feladásra kényszerítette. Ezúton kívánunk neki jobbulást!

És akkor az ELIT sor… Hajdu Barna beszámolója következik, ami azt gondolom, nem kér sok kommentárt.

„…51 kilis körpálya, végig hullámvasút, kisebb falakkal, illetve két komolyabb emelkedővel. Az első kb a féltávnál 3km, a második 8km, a vége előtt 10el.. Hosszú verseny nélküli időszak és pihenés után indultam, nem vártam sokat magamtól, …
Szombati 13 órás indulás, kiegészülve Gyulával(Nagy, a szerk), az ő kocsijával mentünk, fontos hogy Gyula és Máté(Fegyveres) frissen fejt kecsketejből ittak kávét ebéd után, ennek a későbbiekben lesz jelentősége.
19 óra magasságában célba érés. Máté már útközben gyomorpanaszokkal küzdött, estére teljesen rosszul lett. (ekkor jegyeztem meg: nem volt hülye ez a Louis Pasteur, a szerk)

Hétkor reggeli, fél kilencre lementünk a rajthoz, rajtszámok, szokásos dolgok. Népes elit mezőny, szaudiakkal, kis Sagannal(a képen az nem kínai Saxo mez ám, de nem is rajongói, a szerk), teljes Dukla elit2sorral(a TdH-n is jelen voltak, de a Gemenc kupának is győztest adtak), és a szlovákok javával, nagyjából nyolcvan fő a rajtnál. KisSagan teljes tinkoffban, Spec Tarmaccal.

Rajt után normál tempóban közlekedtünk az első hosszabb emelkedőig. Ott rángatták Sagan és a Dukla. Kicsit szétesett a mezőny de lejtmenetben összeértünk. A szakasz végi hosszabb hegynél igen kellemetlen tempóban közlekedtünk, az utolsó 500m-en támadott Sagan és a Dukla. El is mentek kb nyolcan, őket utána többet nem láttuk. Máté ezen a hegyen vezetett felfele. Érezte, hogy neki ma nem fog menni, aztán valahol, nem sokkal a vége előtt kiszállt, majd ki is állt a versenyből. Az előző napi gyomorbántalmaktól teljesen legyengült. Pályi Csabi és Nagy Gyula az akkorra üldözősorrá avanzsált mezőnnyel ért fel, én kicsit megúszva egy másik nyolc fős sorral, de10kili után összeértünk. El kell mondani hogy a szlovák versenystílus teljesen más mint az itthoni. Hegyre felérve szó nélkül elkezdtek lánctalpazni, és érezhető volt hogy versenyezni jöttek, haladtunk szépen, majd felértünk az élmezőnyre. A második kör viszonylag nyugodt volt, jó tempóban haladtunk, ekkor az élen lévők előnye 3,5 perc körül forgott, mely a hegyek után a harmadik kör elejére hétre nőtt, gondolom kellemes tempóban haladtak elől 😀
Második körben egyszerre értünk fel, jó tempóban a hegyre, ekkora a mezőny kb. 30 főre fogyatkozott, viszont a harmadik körben a városba vezető hosszú lankán elkezdődtek a támadások, melyek a következő 30 kilin végig mentek. 4-5 fős grupettók(csoportok, a szerk) távolodtak el, majd értünk fel rájuk, mi is aktívan részt véve az adok- kapokban. Az  első komolyabb emelkedőre egyetértésben felmentünk. Később Csabi az utolsó hegyen próbált vezetni, hogy ismét egyben érjünk fel. Később én is besegítettem neki, ketten vittük a tempót, majd a meredekebb részre érve én kiborítottam 4kilivel a hegy vége előtt. Gyula és Csabi az utolsó 1,5 kilin akadtak le a hegytető előtt Innen már mindenki beszáguldott, a helyezések nem nagyon változtak.”
A nagyok versenyét egyébként az előttünk sem ismeretlen KOVÁČ Maroš nyerte, megelőzve Sagan Juraj-t, aki nem -csak- névrokon. Barna ha szerénykedett is, csak jól muzsikált, pihenő ide, vagy oda, de a többiek is hozták a formát. Máténak halkan szólok, nem mindenki Nagy Gyula, aki a kecske(melynek neve: Fecske) mellett, a hegyi pataktól sem riad vissza.Nagy Gyula a KEMÉNYfiú