Zelemér-Bodaszőlő, forraltbor, kenyérlángos

Egy cseppnyi eső nem sok, annyi sem zavarta meg a Zelemér – Bodaszőlő túra résztvevőit vasárnap reggel. Már a rajtnál lekerültek a felesleges esőcuccok. Indulás előtt még pár telefonhívást kezdeményeztünk azoknak, akik otthon maradtak: „-Biztos nem akarsz jönni? Tök jó idő van!” Hát tök jó nem volt, de ilyen egy késő őszi túra.

A zeleméri templomrom most is gyönyörű, ritka szerencse, hogy itt még nem pusztítottak vandál kezek. A csapatnak, főleg Nagy Tibinek meggyűlt a baja a helyenként mély homokkal, de ez is benne van. A vadasparkhoz érve négy komondor szegődött mellénk, szerencsére csak a kerítésen belülről és csaholva követtek bennünket. A túloldalon a vaddisznósüldők jöttünkre szerteszét szaladtak – nem mintha meg akartuk volna őket simogatni – ezért inkább tovább indultunk a Baltazár-kastélyba (Dr. Baltazár Dezső egykori tiszántúli református püspök kastélya). Itt a kastély gondnoka rövid ismertetőt tartott, a homlokzaton pedig Pál apostoltól származó bibliai idézet jelölése áll (II. Kor. XII. 9.). Megtudtuk azt is, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó lábai nyomán járunk.

A Kemencés-házban már vártak bennünket, volt itt forralt bor és kenyérlángos, a hátizsákból némi söröcske is előkerült. Megismerkedtünk a háziak pónilovával és két macskájával is. Miután mindenki megtöltötte a bendőjét – azok helyett is, akik nem jöttek el – jó hangulatban indultunk haza!

(Kocsár László beszámolója)