A téli szépségkirályvas
Lefutott a jelöltek felvonulása, megköszönjük aki szavazott és jöhet az eredményhirdetés.
Nagy meglepetés nem ért a győztest illetően, valahogy számítottam is rá, de annál kellemesebb meglepetések értek az un. szakmai elbíráláson.
Míg a like-vadászat inkább szól a tetszésről, a kerékpár coolságáról, kinézetéről, szépségéről, vagy csak egyszerűen egyszerűségéről, addig az objektív értékelés valósabb képet és segítséget adhat az építeni szándékozóknak.
A közönségszavazatok alapján a harmadik helyen Pályi Csaba jól megkonstruált acélvázasa(albumban 9. kép) végzett. Az Ő gépét követte Monoki Robi kompromisszumot nem ismerő karbonbicaja (12. kép) és a győztes, mi más lehetne, mint Nagy Gyula gépe. Gyuszi a tőle megszokott lazasággal vitte az aranyat. Az általa megalkotott csoda talán a legköltséghatékonyabb, műszakilag rendben van, de régi alkatrészekből építkezve, fillérekért rakta össze. Ha lányról lenne szó, azt mondják rá, érdekes, karakteres. Tehát nem a legszebb, de hogy a legelvetemültebb bringa, az fix. Ettől függetlenül kiválóan szuperál és a téli edzőkeró követelményeit teljesíti.
Gratulálunk Gyuszinak, ritka példánnyal gazdagítja a kerékpáros társadalmat!
A “szakmai” értékelés esetén nem csupán a szépségre utaztunk. Több, fontos paramétert értékeltünk minden egyes kerékpáron és az értékelésnél kapott pontokat összegezve hirdetünk győztest. De ez így nem is lenne igazságos, hisz mindenki a maga igényének megfelelően megépített vasat készített és a vizsgált paraméterek esetén lehet másképp súlyozott. Van aki tényleg a szépségre utazott, de ez is relatív, mert mi a szép? Van akinek egy régi, 30-40éves teljesen felújítva, van akinek egy modern bicaj bauhausi kettőse. Elárulom, nekem a régi bicajok, szépen felújítva tetszenek (pl Zsíros Robié), de amikor magamnak kellett télikerót készíteni, 1- nem találtam a méretemben ilyen bicajt, 2- előtérbe helyeztem a modern bicajokkal való méretkompatibilitást, cserélhetőséget.
Tehát ki, hogyan súlyoz, eltérőek az igények, de talán abban megegyezhetünk, hogy a vizsgált hat szempont fontos.
1- Bekerülési költség: Mibe fog ez fájni, mire elkészül. Mennyi az a pénzmag, amit rá akarok áldozni, hogy csatasorba álljon a szerkentyű. Változóak az elképzelések, változóak a pénztárcák és ugye akinek pl van egy régebbi, afféle első bicaja, könnyebb helyzetben van, hisz már nem kell megvennie, csak téliesíteni.
2- Fenntartás, alkatrészpótlás, költséghatékonyság: Ez az idővel kopó alkatrészek cseréjét érinti. De nem csak az árak tekintetében, hanem pl mennyire könnyen elérhető az adott alkatrész. Míg egy modernebb hajtásrendszer alkatrészei bármelyik kerékpárboltban, de akár Tescoban (bár nem ajánlott) is beszerezhetőek, akár aznap, addig esetleg régebbi darabok alkatrészeit vadászni kell ebay és egyéb hasonlóságokon. A túl magas ár és a nehezebb beszerezhetőség is az élet megrontója, bár van aki a kutakodást, vadászatot külön élvezi 🙂
3- Téli/nyári kontraszt, edzéshatékonyság: Egyszer Kenyeres Feri mondta, hogy régen nekik is a télibicajok afféle lestrapált vasak voltak. Nehéz volt őket tekerni, de legalább erősödtek, és tavasszal, mikor átültek a nyári bringára, mintha a kézifékeket kiengedték volna. Tehát ez valami ilyesmi szempont lenne. Az a télikeró, amivel a gazdája akár nyáron is képes odaérni dobogóra, túl jó télibicajnak. Persze az edzéshatékonyságot a tapasztaltabb versenyzők ilyennel is meg tudják oldani, fiatalabb kollégák inkább maradjanak a lomhább vasaknál, főleg, hogy egyforma esélyekkel vágjon neki mindenki a fagyos kilométereknek.
4- Sárvédők: Sarkallatos pont. Ha az egyént nem is érdekli nagyon, a csapattársakat annál inkább. A jó sárvédőzés elengedhetetlen része az edzéseknek, hogy a másikat ne verjük telibe sárral, esővel. Persze ehhez nem elég sárvédőzni, un. laffantyúk felszerelése is fontos, mert a sáros víz röppályája ilyen tempónál bőven kilát egy normál sárvédő által adta menedékből. Ez főleg igaz a hátsóra, de elölről is be lehet teríteni a mögöttünk jövőket, arról nem beszélve, hogy a menetszél az összes vizet a cipőnkre és a hajtásra fújja. A vasárnapi esőben figyeltem, hogyan viselkedik a szél és a sárvédőkről lecsepegő víz és arra ébredtem, a hátsó sárvédőt a hajtómű felőli végén is laffantyúzni érdemes, mert ha sok a víz, a szél még innen is a lábfejre fújja és a láncra. Persze legalább ennyire fontos a sárvédők tartóssága és a kerékjárati ívek. Nekem pl a kerékjárati ívem hátul nagyon szűk és már volt,hogy a Hajdúdorogon összeszedett kavicsos agyag(?) totál eltömítette és bele is keményedett. Nagy buli volt hazatekerni.
5- felszereltségi szint, műszaki állapot: Ez ugye nagyjából fordítottan arányos a költségekkel és a téli/nyári kontraszttal, de azért tegyünk különbséget ez alapján is. Itt értem a vázak anyagát, modernségét, a felnik, kerekek minőségét és a hajtás, váltás, fékezés alkatrészeit. Eme szempontnál nyilvánvaló, hogy a modernebb bicajok kaptak jobb értékelést, de ezen semmi nem dőlt el.
6- Megjelenés, ARC faktor: Ez már inkább szubjektív. Van az, ránézel egy gépre és megfogalmazódik benned, hogy ez a gép valamiért tetszik, avagy sem. Mondhatnánk, hogy erről szólt a like gyűjtése, de nem teljesen. Számomra a régi, felgyógyított vasak tartoznak a télikeró témakörben a cool kategóriába. Főleg, ha veszedelmesen meg vannak bolondítva sárvédővel. A műszakilag modernebb, -óvatosan mondom- jobb kerók kevésbé cool bringák, bár megértem a választást, főleg ha hozzáteszem, eme paraméterben az enyém lett a legsoványabb.
A kerékpárok pontot kaptak(1-10) minden paraméterre és a legvégén összesítve lettek. Elmondható, hogy a mezőny, egyben ért be. A legmagasabb és a legalacsonyabb között alig volt eltérés(5pont), így a különböző paramétereket súlyozva néztük a végleges sorrendet. Pl az összpontszám egyezés után előnyt élvezett az a kerékpár, amelyik a sárvédőzésre nagyobb pontot kapott. Ha az is egyezett, a téli/nyári kontraszt, fenntartási költség, bekerülési költség és ARC faktor pontok különbözősége adta a sorrendet. Orrhosszal az a megoldás nyert, amikor egy régi, de minőségi vasat vérteztek fel modernebb alkatrészekkel. Számomra meglepetés volt, hogy az első három helyre ilyen régi, acélvázas keró gurult be, de ez van. A legtöbb pontot gyűjtő Pályi Csaba gépe lett(9. kép). Második Zsíros Robié(2. kép), harmadik Trabach Norbié(10. kép).
Aztán jött Barna aluvázas, modernebb gépe(3. kép) és még a negyedik hely is szép eredmény. A többiek is itt meneteltek végig az élmezőnnyel, kinek-kinek apró hiányossága akadt, pl egy laffantyúhossz képében, vagy a rég csereérett fogaskoszorú miatt (szigorú a zsűri és az élet kegyetlen 🙂 ).
Az igazsághoz hozzátartozik, Monoki Robi eladta a tavalyi (téli)bicaját, de megfuttattam, afféle mi lenne ha alapon és nyert. Ez egy modernnek nevezhető aluvázas gép volt tökéletesen betéliesítve. Lényegében az a sárvédőszett volt felszerelve, ami a mostani bicaján van, csak most a bekerülési költség kicsit lehúzta a pontokat. Viszont neki létrehoztam egy VIP kategóriát, ugyanis mint bicaj, messze fölülmúlja mindőnkét és a sárvédőzése kifogástalan. Csak ugye a költséghatékony versenyen nem rúghat labdába az UCI szabványos karbon vázával és Ultegra+ szintű felszereltségével.
Nem maradt más hátra, mint a nevezőknek megköszönni a részvételt és gratulálni a sok szép vasnak, mert nincs is szebb, mint egy spéci télikeró, amibe a művész szívét- lelkét beleadta 🙂
Díjátadás az évértékelő vacsorán!
