Felkészülős hétvége
Az elmúlt hétvége igen aktívan telt a DKSI-Kontet háza táján. Edzéslehetőségek tömkelege közül kellett kiválasztani, mit is kellene csinálni. Az első megkeresés a master és felnőtt sortól futott be, hogy hétvégén Bükk. Én már akkor magamban eldöntöttem, a Tour de Tisza-tó síkvidéki versenyén akarok edzeni, de csábított a társaság, a Bükk is. Másik lehetőség szintén egy Bükki edzésprogram az utánpótlással, Nagy2 Zoli(bácsi) vezetésével, de még mindig a sík járt a fejemben.
Ezek voltunk mi, itthon lévők, de a PRO szekciónak is adódott lehetősége kicsit odatenni, igaz, nekik Ausztriában, míg Kiss Hunor a Terezinben megrendezett U19-es világkupán vett részt a válogatottal.
Nem mindennapi verseny volt ez Hunor számára és vélhetően ez a tavaszi versenysorozat -fejben- nagyon sok segítséget, lendületet ad a jövőre nézve, még ha idő közben le is betegedett. Hunort kérdeztem a történtekről, aki mai fiatalokhoz híven, már csak a kisbiszbaszokat szereti nyomkodni, de juszt se írom át.
“…osszesen 5szakasz volt 4nap 4mezony 1idofutam csutortok 100km pentek de idofutam du62 gb szombat 105km kb2000szint nemetorszagban volt a befuto vasarnap 95km osszesen 135indulo 22orszag valogatottjai voltak a versenyen sajnos mar az elso szakaszelott eleg sz*rul voltam lebetegedtem torok tudő teljes ordugulas kohoges stb sajnos limit ido is volt minden szakaszon sikeresen teljesitettem az elso 4szakaszt az utorso szakaszra mar tenyleg elegszarul voltam 30km nel sajnos le is akadtam az egyik oldalszeles szakszon igy az edzok aztmondtak betegen semmi ertelme es aljak ki igy hat sajnos az utorso etapot nem sikerult teljesitenem sok nagyobb csapat juniorjai is ittvoltak lotto asatana kathusa ccc nagyon nagy elmeny volt 1.éves u19 kent mar resztvenni a vilag egyik legnagyobb versenyén !:) minden orszagbol 6versenyzo vett reszt…”
Sajnos Hunoron a betegségei jelei már korábban mutatkoztak, de úgy tűnt, megszűnt és elmúlt. A fáma azt mutatja, nem teljesen. Ettől függetlenül nagyon szép volt Hunor. Sokszor mondják, az egyetemet nem elvégezni nehéz, bekerülni 🙂
A PRO sor a radBundesliga GP-n vett részt Ausztriában. A fiúk elmesélték, hogy a pálya nagyon kemény volt és az ellenfelek nagyon gyorsak. Kádár Csabi facebook oldalán ezt nem is kendőzte el, ami nem hiba és így kell ezt. Ha egy versenyen nem úgy megy, ahogy, az tanít és a jó pap holtig tanul.
“…Hétvégén Ausztriában álltunk rajthoz szokásos felkészülési versenyen. Ott a srácok nagyon erősek, nekünk a teljesítés volt a cél, bár a 4000 méter szint nem sok jót ígért. Rajt után egyből nagy tempó Barnával előrébb igyekeztünk helyezkedni, de túl nagy volt a tempó, és hamar darabokra szakadt a mezőny. Nekem nagyon rosszul esett ez a magas tempó hegynek fel. Popovics Gerivel vissza maradtunk innen egyenletes tempóban nyomtuk a köröket, közben persze jött a zárókocsi és már hivatalosan 2.-3. körben vége lett a versenyünknek. Kovács még első körben megadta magát egy kis technikai malőr miatt, Fegyveres kicsit utánunk. Barna is 4-5 kör körül már utcai ruhában volt a kocsi mellett. Pályi elől volt 6. körig akkor viszont ő is teljesen elfogyott, utol is értük Gerivel és jött egy kört még velünk levezetés képen. Ábrit is ebben a körbe érte utol a zárókocsi. Sajnos egyikőnknek sem sikerült befejezni a versenyt. De mindenki kihajtotta magát hazafelé alvás volt a kocsiban. Kusztor Péter a Bmc Amplatz versenyzője nyerte. Nagyon örültünk, hogy magyar nyert egy ilyen kemény versenyt. Nagy nagy gratula Kuszti.
Köszönöm a csapatnak az egész hétvégét! Megyünk tovább előre…”
Monoki Robiékat nem kérdeztem, mi lett a Bükkel, de az utánpótlás nagy erőkkel rohamozott, hogy voltak és “jajjjj, de jó volt”. Szabó Zsófi foglalta össze a történteket:
“…A hétvégén a DKSI utánpótlás tagjaival a Bükkben folytattuk felkészülésünket az elkövetkező versenyekre. Napsütésben és remek hangulatban telt a közös munka. Két csoportban edzettünk, a nagyobbakkal 85km-ert és 1400szintet teljesítettünk, míg a kisebbek 55km-ert és 1000szintet. A fő célpontok Bankút, Hollóstető, Bükkszentkereszt voltak.
Remélhetőleg többször is lesz alkalmunk ilyen edzésekre, hiszen a hegyekben az erőfejlesztés és a technikai alapok megtanulása remekül megalapozza a későbbi formánkat...”
Végére maradt a Tisza-tó, ahova idén a DKSI-Kontent nem delegált csapatot. A verseny nem veszélytelen a szűk út és tömegsport mivolta miatt, mellesleg az MKSZ szabályozás nem teszi lehetővé a versenyen való indulást a licence-el rendelkező versenyzők számára a csapat égisze alatt. Természetesen szabálykövető lévén egyszerűen lett elvágva az a bizonyos gordiuszi csomó: edzés a Bükkben. Persze magánemberként, utcai mezben rajthoz lehetett állni, így páran ezt választottuk. Nem mentünk szervezetten, max ott találkoztunk, de annak nagyon megörültem, hogy megláttam Ágoston Imit, aki benne volt tavaly ezen a versenyen a pályacsúcs felállító hármasban(hárman, szökésben mentek 1:33:13-as időt), bár idén még keveset ment, így inkább csak gurulni jött(lábon, Karcagról). Találkoztam még Bonyhádi Ákossal és kb ennyi volt.
Mi az elejében mozogtunk és ha nem is érkeztünk nagy elánnal, azért a tisztes helytállás és a hatékony edzés célunk volt. A kezdeti akciók kudarcba fulladtak, mígnem a két nagy számban jelenlévő csapat, a Vinibike és NYKSE koprodukcióját elengedte a mezőny. Nem gondoltuk, hogy Solymosi Jani és Horváth Zsolt boldogul, de a mezőnyt annyira beültették a vinisek, hogy tetemes előnyre tehettek szert. Többen próbáltak felugrani, de nem jutottak messzire, mígnem egyszer egy Merida CST-s srác(Erős András) elég határozottan megindult. Ekkor bólintottam Iminek, hogy menjünk vele, de mire hátranéztem, azt láttam, Imit lezárták. Felugrottam, majd még két srác felugrott ránk, így négyen vettük üldözőbe az elől menőket. Elég sokáig mentünk így, de talán erre mondják, nem volt egyetértés az elmenésben és lassultunk. Sárosi Endrével(Vinibike) igyekeztünk 43as tempót tartani/tartatni, de nem volt az igazi. Ekkorra a mezőny is úgy döntött, nem engednek el minket és üldözni kezdtek. A végén 46-47et húztunk,ami már sok lett a négyesfogatunknak, így az erőmű hídjára felérve bedaráltak. Jani maradt elől, de Zsolt visszacsúszott a mezőnyre. Ezután már csak körbebicajoztunk. Én konkrétan elfáradtam, már nem éreztem erőt komoly akcióra, így maradt, ha jól fordulok(rá a célegyenesre), kiállok(sprintelek), ha nem, begurulok. Maradt az utóbbi. Ágoston Imi is itt jött be és Ákos valamivel az élmezőny után. Ettől eltekintve nagyon jót bicajoztunk, megvolt a haszna jócskán és még ha sajnálom is azt az elmenést(kár érte,szépen össze lehetett volna rakni), jó iskola volt, hogy máskor okosabban és több koncepcióval. Ami a fontos, megúsztuk bukás nélkül és gratula Janinak, aki egyedül hazaért.
Persze, hogy a vége jó legyen, az eredményhirdetésnél nagy mosollyal fogadtam, hogy az egy hónapja hozzánk szegődött Hagyó Anita felnőtt női kategóriában 2. helyen végzett, így még érmünk is lett, amit ezúton köszönünk meg Anitának és segítőinek 🙂
