Nagy Sándor (1966-2017), a DSI-DMVSC egykori versenyzője…
Mély fájdalommal tudatjuk Sporttársainkkal, hogy ismét veszteség érte a fantasztikus múlttal rendelkező debreceni országúti kerékpársportot. Egészen fiatalon, 51 éves korában, november 13-án, türelemmel viselt betegsége után itt hagyott bennünket Nagy Sándor Sporttársunk.
Mivel személyében nemcsak egy csapattársat vesztettünk el,hanem egy igaz Barátot is, ezért most két edzőjét kértük fel, hogy elevenítse fel Sanyi sportolói életútját.
Andó János így emlékszik vissza egykori versenyzőjére: “- Fájdalmas a hír, pedig Tőle igazán távol állt a szomorúság. 1979 nyarán szinte Epreskerti invázió érte az akkor már 4.éve működő Debreceni Sportiskola kerékpáros szakosztályát. Gyerekkori pajtások egymás után jelentkeztek a Vágóhíd utcai Sporttelepen. Előbb Csikos János, majd a két ’66-ban született: Fórián Sándor és Nagy Sándor. Lányok is követték a fiúkat. Fórián Erzsébet ill. Szegedi Gyöngyi is… A Petőfi Általános Iskolába jártak valamennyien és a sportot kedvelő és támogató nevelők terelgették őket a sportág irányába. A kerékpár mindennapos használati eszköz volt a gyerekek életében. A közeli reptér és a Volán pálya, a vasút mögötti vadregényes rét csábító helyszínek voltak a csatangolásra. A két ’66-os fiú 1979. nov. 11-én lett hivatalosan a kerékpár szakosztály sportolója. Nagy Sanyi pajkos csínytevéseivel rögtön felhívta magára a figyelmet. Pillanatok alatt beilleszkedett, a közösség egyik meghatározó tagja lett, s igen jól érezte magát. Edzés előtt és edzés után fél szemmel mindig követnem kellett, mert minden csibészségre kapható volt. Az edzés ill. a verseny azonban szent volt számára, s mindig odatette magát. Szorgalma, nagy munkabírása már a következő évben figyelemre méltó eredménnyel párosult. Érdekes módon, elsősorban nem az egyéni helyezései, hanem a csapat időfutamokon elért eredményei alapján lett a későbbiekben igazán jó versenyző. 1980-ban Úttörő korcsoportban: Nagy-Fórián-Kenyeres-Borók összetételű csapat 2. lett az országos bajnokságon. 1981-ben már serdülőként: Kenyeres-Nagy-Fórián- Borók összetételű csapat szintén 2. helyezett.
(Kenyeres F. – Nagy S.- Fóriàn S.- Borók Gy.)
Majd következett az 1982-es OB, ahol szintén változatlan összeállításban Országos Bajnokok! 1981-ben és 1982-ben már Aranyjelvényes Ifjúsági minősítéssel rendelkezett. Mindkét évben tagja volt a Szeged-Szabadka Nemzetközi Ifjúsági Versenyre delegált csapatnak. 1983-ban meghatározó tagja volt az akkori Ifjúsági Válogatottnak. Év elején részt vett, s szépen helyt állt a többnapos Oberösterreich Rundfahrt nemzetközi ifjúsági versenyen Linz-ben, Ausztriában. Ugyanebben az évben csapattag volt a hazai rendezésű (Pécs-Orfű) Ifjúsági Barátság Versenyen, Reibling – Auth – Végvári – Nagy összeállításban:
(Nagy Sándor – Végvári Sándor)
1984-ben pedig már – igen fiatalon! – átigazolást nyert az akkor már hazai színvonalon rendkívül erős DMVSC Felnőtt-Utánpótlás Csapatába. Ez az év jelentette a csúcsot számára:
Meghatározó tagja lett a híres DMVSC Junior (U-21) csúcstartó csapatának, amely abban az évben legyőzhetetlennek bizonyult. Korhán L.- Máthé B. – Csikos J. – Nagy S.
Bajnokok oszágúton: 80 km – 1.45,57 eredménnyel! Pályán, 4000 m-es üldözőversenyben elsők 4,46.77-el…”
(Magyar Sport Évkönyve – 1984)
Botos Gábor, aki a DMVSC-ben volt Sanyi edzője, így emlékszik vissza: “Igazi, vagány sportoló volt. Fantasztikus csapatember. 18 évesen képes volt beilleszkedni a felsőbb korcsoportú, bajnok aspiráns csapatba. Ez köszönhető volt a terhelhetőségének. Jellemző a tehetségére, hogy a fent említett ’84-es csúcs-évben a Pálya OB kvalifikációs versenyén, egyéni 3000 m-es egyéni időfutamban 3,50-et hasított – miközben hatalmas terhelést kaptak a fiúk- országúton.”
A Bajnok Csapat a Millenárison, 1984-ben
Szomorúan búcsúzunk Tőled, Sanyi!!!
Korhán László
