Elhunyt Botos Gábor

Szomorúan tudatjuk, hogy életének 62. évében, rövid betegség után elhunyt a debreceni, illetve hazai kerékpársport elismert alakja, a versenybíró, kerékpáros szakedző, sokunk barátja és jó ismerőse, Botos Gábor.

Gábor a ’70-es évek végén Debrecenben katonáskodott és már ekkor jó ismerősöket szerzett az itteni kerékpáros életben. Ezután indult el a DSI-DVSC-DMVSC vonaton történő utazás, edzősködéssel, később bíráskodással, utána a békéscsabai évekkel, majd újra a debreceni fiatal generáció mestereként. (1978 végén átszervezésre került a DVSC Kerékpár Szakosztálya, ahol szükség volt fiatal, ambíciózis segédedzőkre. Itt jött be a képbe Gábor, aki ez idő tájt szerelt le. Mivel Kaszab Gyula edző szerette, és megbízott benne, így Ő volt az első számú jelölt. – Kiegészítés Korhán László visszaemlékezése alapján.)

Versenybírói attitűdjét Andó János eképp jellemezte: “A hosszúpályi falusi versenytől a Tourig egyformán kreatív, következetes, szigorú, könyörtelen, nem részrehajló, igazságos volt.” A közelmúlt és a jelen debreceni bringásai sokat köszönhetnek neki, 2018-ig működött mint versenybíró, és rövid időre a DKSI utánpótlás edzőjeként is szerepet vállalt.

Barátja és pályatársa, Andó János nekrológját szeretnénk az alábbiakban közreadni:

Elment… – így, csendesen, magába fojtva minden keserűséget. Pedig lett volna sok kellemes élmény, emlék ami életben tartsa.
Ismeretségünk 1972-73 táján kezdődött Békéscsabán. Egy területi versenyen tűnt fel egy csillogó szemű gyerek az eredményhirdetéskor.
Szeged-Szabadka versenyen, illetve a Tiszántúli Körversenyen találkoztunk a következő években. Közelebbi kapcsolatba akkor kerültünk, mikor magam is Debrecenbe költöztem.
A ’70-es évek végén katonaidejét töltötte, majd ’81-től a DVSC edzőjeként a DSI-ből átkerült versenyzőkkel országos elismertséget szerzett.
Mind országúton, mind pályán számos országos bajnoki címet nyertek versenyzői, akik közül sorra kerültek ki a felnőtt válogatottban szereplők (Jenei, Korhán, Máté, Csíkos, Kenyeres, Végvári, Lőrinczi, Srinczi, Nagy I., Nagy II., Szmirnyák, Szabó, Nagy S., Huri).

Számos alkalommal volt részese a külföldi versenyeknek is, kísérőként. Csak néhány példa: 1986. évi Békeverseny, ahol a berlini befutón Végvári S. 5. helyet szerzett. 1989-ben Nagy II. Z., majd 1997-ben Vilmányi T. kísérője volt a chambéry-i illetve a San Sebastianban rendezett Országúti Világbajnokságon.

Edzői tevékenysége mellett a debreceni bírói garnitúra vezetőjeként számos országúti és pálya OB-n, Gemenc Kupán, Tour de Hongrie-n működött közre vezető versenybíróként. Szigorú, megbízható, igazságos bíráskodásával kivívta mindenki tiszteletét.
Edzőként a következetes munkában hitt, sajnos nagyon kevés segítségre számíthatott. Ugyanakkor állandó eredménypresszió alatt élt. Meg sem próbált lazítani, pedig volt mit ünnepelnie. Már az eredményhirdetésekkor, a további munkán, eljövendő eredményeken agyalt.
Fanatizmusára jellemző, hogy az itthoni áldatlan helyzet miatt Békéscsabára kerülve 1989-től pár év alatt kiváló női versenyzőgárdát készített fel (Bacsa Sz., Aradszki É., Baranyi B., Mpiima D.), fiú tanítványai közül pedig az Állami Gazdaság SE színeiben többen is nyertek OB-t (Nádas J. , Ollári Zs., Cseresznyés A., Papp P.).

A csabai évek után újból Debrecenben saját klubjában (Debreceni Favarázs) Szmirnyák Zs., Szabó G., Pásztor V., Vilmányi T. révén újabb sikeres éveket produkált. Összesen 18 bajnokságot nyertek versenyzői országúton (DVSC: 8, Békéscsaba: 9, Db. Favarázs: 1). Pályán további 7 OB győzelmet számlált (DVSC: 5, B.csaba: 2).

Az elmúlt évben búcsúzott az aktív versenybírói feladatoktól. A helyi versenyrendezőket arra kértem, hívják akármilyen kis feladatra is, mert Gábort ez éltette…

ŐRIZZÜK MEG KÖZÖSEN EMLÉKÉT.