A kerekek lelki világa

Nehéz papírravetni az első mondatot, mert miért épp a kerekek? Csak úgy. A komplett kerékpárok, vagy vázak világa egy kicsit kiforrottabb, de a kerekek megismerésére sokkal kevesebb gondot fordítunk megfigyeléseim szerint. Az agylövés nekem is ott kezdődött, hogy boldogan éltem a Fulcrum Quattro kerekeimmel, míg rám nem tört a „nekem valami menő kerék kell” szindróma.

És mondhatnánk, hogy a bajok itt kezdődtek, pedig nagyon távol se áll tőlem a dolgok technikai része, lévén valamikor lenyomtam egy mechanikai műszerész (ez szebben fogalmazva a kerékpárszerelő is) sulit, meg egy gépésztechnikusit (sőt, egy technikatanárit is alibiből, de ott azért sok újat nem mutattak a műhelyben). Mi sem egyszerűbb, veszünk egy jó könnyű karbonkereket, felgumizzuk, merthát akkor már szingó legyen, az a „királykategória” a Continental prospektus szerint, nomeg a nagyok…

Minden szép és jó volt, megjött a kerekem (mindegy mi), 225grammos szingót rá (szigorúan ragasztószalaggal, fogok én itt vakargatni ragasztókat).

Első edzés…. „..Te, Zsupi, most gyorsan megyünk?” hangzott el a kérdés a Látóképi Csárdánál. Zsupi furán néz, „nem,… ????„. „Mert én rottyon vagyok”. Az első 5 kilométeren elfogytam… Nem ment a lábam, küzdöttem keményen, de majd belehaltam. Biztos kevés a nyomás (10 bar). Pumpa… Nem bír többet. Ekkor beindult a pumpakeresés, ami be bír fújni legalább 14 bart, ha már a gumi bírja. hetek teltek el, mire sikerült beszerezni Németországból, de megvan…

14 bar, indulhatunk… Jobb, de a lószok átvétele nem akar jól menni, edzés fele környékén leszakadás jött. Abban az időben azért ez nagyjából a lehetetlennel volt egyenlő, de sikerült.

Csalódás, önmagam megkérdőjelezése, kerék eladása következett. Visszakerült a Fulcrum Quattro és megint gurult a bicikli, öröm volt megrúgni és azonnal indult. De a kisördög ott mocorgott, hogy „…ennyi légy nem tévedhet…”

… És itt kitöröltem másfél oldalnyi tanmesét, inkább nézzük meg kockamód, hol lehet egy kereket elbaltázni…. Persze ezek afféle saját gondolatok, ami vitaható, de gondolatébrestésnek megteszi. Melelsleg nem könyvet készülök írni, így minden esetben ode kell írni, hogy a teljesség igénye nélkül…

A kerék részei: felni, küllők, agyak, gumi. Persze nagyvonalakban, mert egy kerék sikere van, hogy ezek egy bizonyos alkatrészén is megbukhat.

Nézzük a felnit… Acéltól tekintsünk el, így első állomás az alumínium. Elég jó merevséggel bírnak, terhelhetők, de táraikhoz képest nehezebbek. De ez nem mindig baj! Pl síkvidéki versenyeken, vagy triatlon ill időfutamon a nehéz kerék lendkerékként is funkcionál, így a meglendítés után az egyenletes tempót jól tarja. A felni keresztmetszete anyagától függetlenül befolyásolja a kerék karakterét és nem nagy megfejtés, ha egy felni magsabb, „ékealakúbb” (lésd még:léc lapjára vagy élére állítva), az a kerék merevebb lesz. Ami merevebb, az jobban gyorsul és gyorsabb, de sajna ezzel arányosan kényelmetlenebb is. A peremnövekedéssel a tömegük is drasztikusan megnőhet, így nem csoda, hogy a 35 mm- nél magasabb felnik közül egy se élte túl a fejlődést. Ezek gyors kerekek és síkon, enyhén hullámos terepen nagyon jól teljesítenek, persze, ha minden más is rendben van. De pl a fulcrum Quattro, a Campagnolo Scirocco, vagy a Mavic Cosmic Elite ilyen kerék. Míg be nem tört a karbonláz, sok eredményes versenyző hajtott ilyen kerekeket, de ezekkel akár ma is lehet versenyt nyerni gond nélkül.

Az alukerekek másik csoportja alacsonyabb profillal bír, így a tömegük kisebb. Ezek a kerekek kényelmesebbek, még mindig kellően merevek, de a hegymászó képességük kedvezőbb a 35mm-eskhez képest, persze aerodinamikailag és kicsit dinamikailag is gyengébbek. Talán ez a legnépszerűbb szegmense az alukerekeknek, ha valaki egy igazán allRounder alut keres. Itt 25-30 mm a felnimagasság és a népszerűbb gyártók palettáján egész jól pénztárcához van igazítva a kategória. A Fulcrum egész leereszkedik minőségi darabokkal a legalsó szegmensbe is, bár egyéb gyártók is jelen kívánnak lenni. Talán, ahonnan igazán jó kerekekre tehetünk szert, az a Campagnolo Zonda szintje, ahol 120-140 darab ezresért mérnek egy szettet. Ezek a kerekek az alukerekek csúcsán üldögélő Campa Shamal, Fulcrum Zero vagy Mavic Ksyrium butított verziói, de ha pontosabbak akarunk lenni, azok inkább ezek évet alatt felturbózott változatai. És ugye akkor már le is lőttem, mi vár még ránk alu ügyben, a karbonkategória alját súroló, vagy azt meghaladó szépségek világa, vérmérséklettől és buxától függően. ami biztos, ezeket a kerekeket szeretik a bringésok, nagy nimbusza van egy pl Zeronak, mindenki elismeréssel tekint rá. Jómagam is rendelkeztem Zero Nite szettel és szerettem is, ennek ellenére kb 200km-el adtam el, mert a fékpofát lusta voltam cserélgetni. De amit együtt töltöttünk, csak pozitív élmény maradt vissza.

…

Az alukarbon felniknek kezd leáldozni. Itt ugye a felni egy részét aluból készítik, míg többi része karbon, illetve másik verzióban, az egész felni alumínium, de kap egy karbonhéj megerősítést. Ez persze nem erősítés, inkább némi merevséget ad a keréknek pluszban és gondoskodik a rezgéselnyelésről. Valahol igyekszik ötvözni az alukerekek és a karbonok előnyeit, de már a karbonkerekek olyan változásokon mentek át, hogy kiszorítják ezt a kategóriát. Ezeknek is fő problémájuk a tömegük, de az aluval ellentétesen az ilyen hibridkerekekből még ki lehet hozni 50-55 mm felimagasságot, különösebben büntető tömeg nélkül. Triatlonosoknál mai napig népszerű megoldás, ahol statikus menéseken a merev és áramvonalas kerék lendkerékként repíti a usert. Vélhetően a legfőbb oka, hogy ki fog ott is halni, a „mindenki karbont akar” szindróma. Jómagam rendelkeztem alu fékfelület+karbon felnis megoldással is (Sram S40) és karbonhéjba húzott aluval (FSA Team Issue). Míg az első inkább tempókerék családba tartozott, a második hegymászó. A maga módján mindkettő jó kerék, az FSA még meg is van, ami az 1400g körüli súlyával mai napig tekintélytparancsoló szett.

…

Az előző verziók kevésbé megfejthetetlenek, de elérkeztünk a karbonhoz, ahol azért már árnyaltabb a kép és nem mind karbon, ami fénylik. Érinthettük volna a hibridkerekeknél is, de ott kevésbé dominált a karbon, inkább neves gyártók készítették és azok tudták, hogy kell, a karbonkerékioarba viszont sokan belevágtak/nak. És bizony itt lehet sokat csalódni, ha nem körültekintően választunk kereket. Persze nem csak a karbonkerék felnije miatt, de azért az alapanyag körül is megy a marketingpropaganda keményen.

Mit is hallunk mindig? Toray… Már az emberek fülén jön ki a japán Toray gyártó neve, ahogy mindenki ezzel dobálózik. Igen, a Toray karbonszál jó alapanyag a karbonszövet elkészítésére, de a karbon hétköznapi értelemben véve nem csak a szövetből áll. A karbonszövetet műgyantába kell áztatni, ezért is csúfolják műanyagváznak az oldSchool acélbringások.(képzavar… váz… kerék) A karbonnak a szövet megadja a szilárdságát, de a merevségért a műgyanta felel. Ismerjük azt is, hogy az XY karbonszövet szakítószilárdsága magasabb, mint az acélé. Ez ugye azért mosolyra fakaszt, mert melyik acélé, illetve azt azért tegyük hozzá, hogy szálirányba, ami nyilván semmit nem mond az átlagos érdeklődőnek, de a marketingmaszlag hangzatos. Magyarul, a kerekünk még simán el fog törni, bármilyen karbonszövet is van benne, mert a merevségét, ridegségét a műgyanta fogja meghatározni. Igen, ezek sajnos együttjáró fogalmak, mint merevség és ridegség. A kettő között kell úgy balanszírozni, hogy még kellően merev legyen a kerék, de ne törjön minden szélfújásra. Ha túl lágy a műgyanta, kevésbé törik, de a kerék nem lesz anyagában merev. lomha lesz.

Egyik megoldás, hogy a felnik keresztmetszetével próbálkoznak a viszonylag lágyabb műgyantát ellensúlyozni. Egyébként ez a tulajdonság könnyen tesztelhető. Ha felnit megkocogtatjuk körömmel, a merev, jó felni porcelán, vagy üvegszerűen „kocog”, picit cseng, míg a lágy kerék a kocogtatást elnyeli, nem cseng. Láttam olyan kereket, ami kocogtatásra nagyjából úgy válaszolt, mint egy polietilén műanyagkanna. (nem állítom,hogy mind, de sok ilyen kínai kerék van sajnos). Így ha valaki éppen karbonkerék-keresésben van, vagy nem tudja, mi a baj a kerekével, ezt a próbát könnyen elvégezheti. Persze, az is lehet, a keréknek semmi baja, a rezgések mégis elnyelődnek, így a dolog máris nem ennyire egyszerű, ezért inkább azt mondom, gumizatlan állapotban a teszt rendben van, felgumizva már keletkezhetnek elnyelődések, melyek téves következtetést szülhetnek.

… és lehet itt most megállunk… Eddig semmi érdekes nem történt, túl sok új se lett leírva, inkább csak summázva van néhány közismert tény. de ahhoz, hogy elérjünk oda, miért lehetett jobb a Fulcrum Quattro, mint a pillekönnyű karbonszingó, végig kell járni a sulit. Ígérem a vége már izgalmasabb lesz és még eljön az is, hogy ” ez a gyerek hülye..”. Pedig nem. A kerekek fura világa könnyen megfejthető, mezei fizika, csak kicsit mögé kell nézni a dolgoknak.

folyt-köv…