DKSI Everesting

Szerintem ezért a posztért nem fognak szeretni a résztvevők. Régen történt, azóta kicsit közhelyessé vált az erőpróba, de talán megbocsájtanak, ha mégis tiszteltem fejezem ki feléjük eme rövid beszámolóval.

Egyik vasárnap délelőtt kedvem támadt tekerni és Boross Atti került elő útitársnak. Aztán szó-szót követett, majd kiderült, hogy előző nap a Mátrában voltak Kareszék (master és amatőr felnőtt szekció) és everestingeztek.

Néztem nagy bambán, az micsoda, és ekkor jött a körítés, hogy volt valamikor, valaki (akit konkrétan érdekel, keressen rá), akinek a felmenője egy everesti csúcstámadásról nem jött le. Ennek tiszteletére az illető, minden évben teker egy olyat, amiben van egy everestnyi szint, azaz 8848 méter.

Már elsőre is elég bizarul hangzik, de aztán jött a folytatás:

Mint mindenből, Everestből is van magyar verzió. Zárójeles rész, hogy az Everestnek van normál neve, még a régi földrajzkönyvek Csomolungmának hívják, mint az ottélők, évszázadok óta. De milyen már, hogy nem a fejlett nyugaté a hegy, akkor legalább a nevét tegyük nyugatkonformmá, akkor már végül-is, majdnem a „miénk” 🙂 Szóval vissza, van nekünk is Everestünk, Kékestetőnek hívják.

Amikor elhatároztam, hogy megírom az eseményt, Karesz starav-trackját loptam le a térképpel és szintrajzzal. Azzal a frappáns bekezdéssel akartam indítani, hogy a képen, nem egy középkori kínzóeszköz (szögeságy?) látható,… És itt megállt a mondat a fejemben és rájöttem, hogy nem középkori, de igen erősen kínzóeszköz.

Számok bűvöletében: Csomolungma, 8848 méter. Mátraháza- Kékestető ~~ 4 km és 8%. Az már csak hab a tortán, Geri kiszámolta, hogy a Mátraháza- Kékestető etapot harmincszor kell ehhez megtenni, ami megint szép kerek szám.

Geri… Bartha Gergő, akinek néha jönnek hegy kattanásai. A covid féle kényszerpihenő ezt szülte és az első adandó hétvégére összeverbuválta a csapatot.

Ha jól puskázok, 2020. május 09-én került sor a csúcstámadásra, bár ez nyilván inkább egyfajta önpróba volt. Varga Zoli nem a kifejezett hegyimenő és Szabó Feri mégúgy-se, de kitartó és küzdőtípus mindenki. Borosss Karesz is afféle allrounder, de neki már közelebb áll a hegyek világa és hát Bartha Gergő, akitől fénykorában rettegett Dobogókő, mellesleg a szám bajnoka is volt. Gergő ma már lelkes hobbistaként teker (master 2), de ez senkit ne tévesszen meg, mert a beceneve mai napig „Hajcsár Geri” …

Miben más ez, mint sok challenge? A 8%… A Kékes lehet nem Everest, de az itt kijelölt pálya 8% meredekséget mutat. Ez kinek- hogy, nekem már meredek és szerintem az átlagnak is, a postás meg fel se megy rá, csak Simsonnal. Ráadásul ebből 30-at megcsinálni,… agyrém. Néha, ha elkeveredek 8-10%-ra, mindig mormogok: „minek jöttem ide?!”. Ami biztos, ilyen emelkedésnél a halálzóna tuti, hogy nem 7000 méteren jön el, hanem sokkal hamarabb. Aki már mászott Üveghutát (azt már jóformán mindenki), az csak 5% körül van és már túl van a finom emelkedőn. De érzékelni, még ilyen meredekség mellett is a vége 200km és az apró. 200 km-t síkon is elég letekerni, nemhogy 8%-on a felét.

A sok hablaty után nézzük a végeredményt. A Nap sütött, nyilván egyrészt ez kegyes volt, másrészt meleg. De a nagyobb kihívás az étel és folyadékpótlás volt. Nem mindennapi kihívás, ráadásul alföldi srácokról beszélünk, így a tapasztalat a hosszabb hegyi utazásokról, ha van is (relatíve sűrűn mennek hegyre tekerni, de csak nem ott élnek, nőttek fel) valamennyi, egy ilyen kihívásra nehéz a fotelből felkészülni. Szabó Feri is mesélte, hogy egyszer úgy érezte, ennyi volt, evett és visszaült.

A másik az időtényező, amit előre nem tudtak belőni, ill. mondhatom azt, nem jól lőtték be és aznap reggel indultak (a helyszínre), nem előző nap.

Mindenesetre a nap végén Varga Zoli 15 mászás után döntött úgy, hogy, köszi, ez most elég volt, Szabó Feri 20-szor mászta meg a csúcsot, ami 6000 szint és Bartha Gergő megcsinálta a 30-at.

Boross Kareszt a végére hagytam, mer bár Ő megállt 27-nél, de valami hihetetlen erőről tett tanúbizonyságot, amikor rásötétedett (itt jött képbe az időtényező főleg), nem kockáztatott. Fáradtan, sötétben, még felfele hagyján, de lefele veszélyes. hogy is írta strava lapján?

[majdnem] Everesting |
8000 szint azért meglett.
Tudni kell feladni, illetve hogy hol a határ…

És talán ezt lehetett a legnehezebb meglépni, a bicajról leszállni 27 után…

Vissza fog menni, meg fogja csinálni, de szerintem ezt a 27-et sose felejti el, ahogy az én szememben is ez fog megmaradni, mint piszkos nagy erőpróba, ha nem is feltétlenül csak a kilométerekre gondolok…

fotók forrása: Boross Károly strava bejegyzése